Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)

I. Seres József: Életem (1924-1995)

amit kért. Vállalta, hogy ő megint, ott lesz a vetésnél, ott lesz aratni.

A ferencszállási tanya akkor került az én kezelésembe, amikor megnősültem. 1948- ban esküdtünk. 1949-ben én kezdtem, én arattam. A téeszbe csak 1979-ben mentem be. Rendes téeszbe. Előtte csak téeszcsé volt. Ott nem dolgoztunk együtt. Csak azon volt a hangsúly, hogyha búzát vetek, akkor a szomszéd is búzát vessen. Hogy úgy látsszon, mintha itt volna egy közös gazdaság... Megcsináltuk rendesen magunknak.

Hanem oszt aztán addig-addig alakult, hogy utóbb Petőfíszálláson volt vagy öt téeszcsé, akkor oszt egybe vették. Akkor már mindent be kellett adni. Az állatokat eladtuk, eltékozoltuk... Beadtuk a téeszbe. Eladtunk mindent, nem sok pénzért.

Akkor lettem én ilyen intézőbizottsági tag... Ilyen kutyaütő... Szaladj ide-szaladj oda... A háztáji bizottságban dolgoztam.

Közben jöttek a gyerekek: Gyurika 1949-ben, Attila 1953-ban, Sanyi 1955-ben, Ancika 1958-ban, Emiké 1962-ben született. De mivelhogy téeszcsében voltunk, családi segély nem járt.

A feleségem otthon dolgozott, otthon volt a gyerekekkel. Vitte a piacra, amit megtermeltünk. Piacos volt, nagyon szerette csinálni.

így telt az életünk addig, amíg beköltöztünk a városba [Kiskunfélegyházára], 1986- ban. A tanyát eladtuk, felhagytunk a gazdálkodással.

A feleségem meghalt, egyedül maradtam.

15