Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
A félegyházi mesekirály, Seres József parasztgazda meséi - 1. Állatmesék
A FÉLEGYHÁZI MESEKIRÁLY, SERES JÓZSEF PARASZTGAZDA MESÉI Állatmesék 1. Kecskés mese Egyszer volt, hol nem volt... Hetedhét országon túlnan volt. Volt egyszer egy szegényember. De özvegy volt a szegényember, volt neki három fia. Hát, a szegényember sütött rostélyos kalácsot. De volt a szegényembernek még egy kecskéje is. Azt mondja a bácsi a legöregebb fiának: — Nesze, fiam, ez a kalács... Hajtsd ki ezt a kecskét térdig érő vízbe, gatyakötésig érő fűbe. Ki is hajtotta a gyerek... Estig legelteti a kecskét, úgy, ahogy az apja mondta. Vízbe, fűbe... Este behajt a gyerek. Az ember kiment megkötni a kecskét a jászolhoz. Megkérdezte a kecskét, hogy: — Na, édes kecském, jóllaktál-e, elég füvecskét, vizecskét kaptál-e? Azt mondja a kecske: — Deeehogy laktam, deeehogy laktam, éhen-szomjan majd meghaltam! Ijj! Az ember megharagudott. Levett egy furkós botot a gerenda felül, a gyereket nagyon megverte, hogy nem tartotta jól a kecskét. Hát, jó...! Másnap az ember ad a középső fiának egy rostélyos kalácsot. — Nesze, fiam, ez a kalács! Hajtsd ki ezt a kecskét térdig érő vízbe, gatyakötésig érő fűbe! Legelteti szegény gyerek a kecskét jó sötétig. Behajtja a gyerek a kecskét, az apja megköti a kecskét. Kérdi az apja a kecskét: — Na, édes kecském, jóllaktál-e, elég füvecskét, vizecskét kaptál-e? Azt mondja a kecske: — Deeehogy laktam, deeehogy laktam, éhen-szomjan majd meghaltam. Ijj! Az ember levette a bunkós botot a gerenda felül, azt a fiát is nagyon megverte. A harmadik nap a harmadik fiának adja a nagy rostélyos kalácsot. — Nesze, fiam, ez a kalács! Hajtsd ki ezt a kecskét térdig érő vízbe, gatyakötésig érő fűbe! 16
