Bereznai Zsuzsanna (szerk.): A félegyházi mesekirály - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 9. (Kecskemét, 1999)
I. Seres József: Életem (1924-1995)
Mikor én voltam a számadó pásztor, napfölköltkor nyitni kellett a jószágra az ajtót. Napfölköltkor kinyittuk az ajtót a birkára meg a disznóra, esetleg a birkákat már akkorra megfejte valaki. Oszt akkor ki a mezőre! Akkor a früstököt kihozták oda énnekem, valaki a családból. De legtöbbször szegény édesanyám volt a köteles, mert járó asszony volt, csak dologképtelen... Beteges volt. Oszt akkor fogta anyám a garabolyt, oszt akkor kihozta oda a gyepre. Hideg tejet, kenyeret vagy túrót, vagy vajalját, vagy írós vajat hoztak, vagy volt abban még szalonna is. A vajalja az olyan, hogy kisütik az írós vajat sült vajjá. Sült vajat csinálnak az írós vajból. Édesanyám nagy mestere volt, mert ugye nagyobb mennyiségű vajat kisütöttek, három-négy kiló írós vajat kisütöttek sült vajnak. A sült vajat úgy lehetett tárolni, mint a zsírt, az nem pusztult el. A sült vajat kalácssütéshez meg vajas eledelekhez használták. Gubát öntöttek meg laskát öntöttek, oszt ezt sült vajjal leöntötték. A laskát, azt pirított kenyérmorzsával ettük, sósán. Nagy böjties eledel volt. Finom volt. A laska az úgy sült, hogy kemencében megsütöttek egy akkora darab nyújtott tésztát, hogy a kemence száján beférjen. Azt úgy terítették a nyújtófáról a kemence földjére. Esetleg egy kicsit elsöpörték. Akkor az megszáradt. Olyanra száradt, hogy meg ne égjen. Kipattogott, mint a pattogatott kukorica. Hólyagos volt. Én aztán Ferencszálláson laktam negyven évig... vagy még tán ötvenig is. Az aztán az én tanyám lett. Harminc holdas terület volt. Akkor én ott léptem ember sorba. Egyharmada legelő volt, húsz hold szántó lehetett. Volt szőlő is. Ott én már mindenes lettem. Hanem vett édesatyám huszonnyolc hold földet a Mindszenti útban, ahol most a legkisebb húgom, Veronka lakik. Azt a huszonnyolc hold földet is mink használtuk. Úgyhogy lett még akkor ötvennyolc hold, de kettő darabban... messzire egymástól. Oszt akkor itt kezdődött a bográcsos világ.- Elmégy, Jóska fiam, oszt megszántasz! Ott volt a kocsioldalba való koffer, belefért a lőcsös kocsiba. Ebbe belepakoltak kenyeret, szalonnát, sót, krumplit, paprikát, uborkát... ami köllött az élelemhöz. Akkor oszt átmentem a másik tanyára.- Gyüttem szántani...!- Jól van, akkor pakoljál le! Mert hát akkor még gyerek voltam. Mindenki tegezett engem. Lepakoltam. Volt egy közös kamra, a „lakók”is abba rakták az ennivalójukat. Oszt akkor gyött ez a főzőcskézés. Kieresztettem a lovakat - akkor gyerünk, főzni magamra! Picike kis bogrács volt... lehetett abba három személyre is főzni. Akkor a kocsirúdra felkötöttem a bográcsot egy láncra, alá tüzet, szalonnát, krumplit... A tanyai „lakóknak” volt kutyájuk. A tanyai „lakók” olyan emberek voltak, akiknek nem volt tanyája, a mi tanyánkban laktak. Ott segítettek dolgozni, amikor köllött. Ha ő vállalta a munkát, akkor kapott kommenciót az én apámtól. Kapott három mázsa búzát vagy négyet, vagy amennyit megalkudtak. Meg kapott sózott szalonnát vagy valamit, 14
