Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Erostyák Zoltán: A dél-alföldi cigány kupecek vásári szokásai és kapcsolatrendszere
azok a vásározók, akik nincsenek tisztában a legalapvetőbb vásári árucsere-ismeretekkel könnyen válnak csalások áldozataivá.7 Az "igazi" cigányok (caco rom) leginkább a szerencséjükre hagyatkoznak, a szerencsére számítva szaporítják a pénzt. Ez a vásári köszöntésben is tükröződik: "T'avesz baxtalo", azaz "Légy szerencsés". A VÁSÁR A vásári előkészületek jóval a vásár napját megelőzően megkezdődnek, hiszen az állatokat megfelelően fel kell készíteni, a rejtett hibákat és betegségeket eltűntetni, melyekben a cigány kupecek nagy jártasságot sajátítanak el életük során. Ezeket a szakmai fortélyokat igen nehezen osztják meg másokkal, adatközlőim is csak hosszas ismeretség után avattak be ezekbe a titkokba. A konkrét vásári előkészületek az állatok "csinosításával" kezdődnek. A fogakat lereszelik, a körmöt levágják, a patákra új patkót tesznek és az állat nyakába új kötőfék kerül. A ló sörényét kifésülik és befestik, hogy szebbnek és fiatalabbnak lássék. Az állat felkészítése mellett különböző hiedelmek és mágikus tevékenységek is elengedhetetlenek, hogy biztosítsák a vásár eredményességét. A különböző rítuscselekvések elsősorban a szerencse biztosításához és a másnapi minél nagyobb bevételhez kötődnek:- a vásárba menetel előtt nem szabad pénzt kiadni a házból, mert elfolyik a pénz a kupec kezéből a vásárban- asszony nem mehet át a kocsi előtt (főleg üres kannával), mert nem lesznek szerencsések- a vásár előtti éjjel kalapot kell emelni, hogy sok pénz kerüljön bele másnap- a ló fülét meg kell húzni háromszor, hogy biztos elkeljen- induláskor a kocsi kenyeret dobnak, hogy szerencséjük legyen- a vásárra menet közben az útkereszteződéseknél és az út menti feszületeknél keresztet kell vetni, hogy ne hagyja el őket a szerencséjük. Ezeket a hiedelmeket, rítusokat mind az "igazi" cigányok (caco rom), mind a romungrók hiszik és gyakorolják. A vásárba előző este, vagy korán reggel érkeznek, hogy minél jobb helyeket foglaljanak le maguknak, bár többé-kevésbé megvannak a kialakult helyek. Mivel a kupecek is többrétegű "társadalmat" alkotnak, így elkülönülnek a magyaroktól és a gazdagabb kupecek a kevésbé módosaktól. Miután felálltak és a jármüvekről lehajtották az állatokat, megkezdődik a lovak "felbőszítése", ostorral verése, mely azt a célt szolgálja, hogy az állatok élénkebbek és tüzesebbek legyenek. A lóvásár egyik fő eleme és legzajosabb eseménye a lovak futtatása (traden la), amely erőt és ügyességet kíván a gazdától is, és a ló szép és dinamikus mozgását hivatott bemutatni. A másik a "próba" (zumavipo), melynek során egy lekötött kocsit kell a lónak elhúznia. Itt derül ki, hogy az állat mennyire szívós és erős, milyen a munkabírása, hogy van e valamilyen betegsége, vagy hibája. Ha a vevőnek megtetszik az áru, akkor kezdődik az alku, amelyben mindig a vevő szól először. Ha az eladók erőltetik, akkor a vevő nehezen adja meg az árát, mert látja, hogy valamiért nagyon eladó az állat. Az alku igazi látványossága a vásárnak, melyet széles, teátrális mozdulatok (tenyérrel történő "csapás" és "viszontcsapás"), esküdözés és 98
