Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Erostyák Zoltán: A dél-alföldi cigány kupecek vásári szokásai és kapcsolatrendszere
EROSTYÁK ZOLTÁN A DÉL-ALFÖLDI CIGÁNY KUPECEK VÁSÁRI SZOKÁSAI ÉS KAPCSOLATRENDSZERE A magyarországi cigánylakosság nem egységes. Sokszor szinte kasztjellegű, nagyméretű eltérés mutatkozik közöttük. A régióban élő cigányok jelentős hányadának elődei Románia felől érkeztek, vagy huzamosabb időt töltöttek románok lakta területen (román nyelvűek, illetve a cigány nyelvűeknél több román szó is fellelhető ).' A Dél-alföld cigánylakosságát két nagyobb csoportra oszthatjuk: az oláh cigányok, akik román és cigány nyelvűek , illetve a magyarcigányok (romungrók), akiknek ősei valamilyen "cigány bűn" miatt lettek kiközösítve és kitaszítva vándorló törzseikből.2 Regionális szinten a kupeckedéssel elsősorban az oláh cigány férfiak foglalkoznak, azonban a magyar cigány kupecek is képviseltetik magukat, akik többségükben állattartással is foglalkoznak. Dolgozatom témájának adatközlőjeként ezért választottam romungró kereskedőt is, mivel egy bővebb kutatás témájaként mentalitásváltozással és asszimilációs kérdésekkel is foglalkoztam cigány környezetben. Fontosnak érzem a "cenzár" és a "lókupec" fogalmainak megkülönböztetését, mert ugyan mindketten az állatkereskedelemben vesznek részt, de igen eltérő sajátosságokat mutat a két "munkakör". Cenzár. az a személy, aki a jószágkereskedelemben hivatásszerűen vagy alkalmilag ajánlotta,-közvetítette, elősegítette az üzletkötést, de maga sosem vásárolt. A cenzárpénzt általában mindkét féltől felvette. ’ Kupec: főleg lóval (lókupec) és szarvasmarhával vásárról vásárra, hetivásárról hetivásárra járó kereskedő ember, aki adja és veszi is az állatokat. A cigánykupec a lóvásárok jellegzetes alakja.4 Az állatokkal foglalkozó cigányemberek életének egyik legfontosabb eseményei közé tartoznak a vásárok és a különböző kereskedési lehetőségek. A lókereskedés a cigányélet romantikáját adja, ahol a ló részben az üzletelési lehetőség alapja, de a cigány függetlenségének, szabadságának szimbóluma is. A cigányok négyféle célból vesznek lovat: 1. eladásra, 2. pénzbefektetésként, 3. dolgozni vele (pl. fuvarozás), 4. húsállatként.5 A lovakat ritkán teleltetik ki, mert az etetésük komoly anyagi terhet jelent. Az aktív vásározási szezon márciustól októberig tart, melyben a tavaszi és az őszi vásárok a legmozgalmasabbak, az előbbi a munkákra és a tenyésztésre való előkészületeket, az utóbbi pedig a félve várt télre való felkészülést szolgálja. A nyári vásárokon olcsóbban lehet mindent megkapni az őszi szükségletekre.6 A lovak a piacon és a vásárban cseréltek gazdát. A lókereskedők és a lókupecek messzeföldre elviszik a lovakat. Az ügyes lókereskedő azonnal kiválogatja melyik ló egészséges, melyik beteg, illetve melyik lesz mutatós megfelelő(2-3 hónapos) törődés, "feljavítás" után. A cigány lókupeceket a közvélemény csalóknak bélyegzi, mert néha kehes és más gyógyíthatatlan állatot adnak el. A parasztok és a fuvarosok, kocsisok mégis a cigányoktól veszik a lovat, mert kiválóan értenek az állatokhoz. A nagy szakértelem mellett a lókereskedésbe mágia is vegyül, ún. "cigány- csalafintaság" , különböző fortélyok, melyeket a romák hajlamosak eltúlozni. Azonban 97
