Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Krupa András: A péteri, valamint a dunaegyházi és kiskőrösi szlovákok őszi, karácsonyi ünnepköri kalendáris szokásai
fordult, hogy a szülők maguk vagy felkérésükre rokonok, szomszédok öltöztek fel subás mikulásnak. Ez a felkért mikulás-típus gyakori volt Péterin, Dunaegyházán és Kiskőrösön is. A három helységben igen aktívan maradt meg a Luca (Lucka, dec. 13.) napi hiedelemjárások emléke, legintenzívebben - a gyűjtött anyag alapján - Péterin. Archaikusabb szemlélettel egyaránt megőrizték a Gergely-naptárreform előtti időszak naptári állapotát, azt ti., hogy Lucakor legrövidebb a nappal. Péterin és Kiskőrösön hozzátették, hogy ettől kezdve minden nap egy tyúklépéssel (o sl'epacíkrok) hosszabb. Hiszik ezt annak ellenére most is, hogy a téli napforduló december 21-re esik. Általánosak a nők dologtiltó hiedelmei, a nő szerencsétlenséget, a férfi szerencsét hozó házhoz érkezése, a tárgyak, a pénz kiadásának tiltásai, a kölcsönadás megtagadása - mindezekre most csak utalunk. A termékenység érdekében végzett tyúkszurkálás Péterin már nem ismeretes, de élő volt még Dunaegyházán és Kiskőrösön. A Duna - Tisza közén általános hiedelemjárás volt a tyúkoknak egybentartása, s ennek érdekében történő sajátos etetési mód. Néhány itteni magyar településen és a kiskőrösi szlovákok archaikusabb eljárást végeztek, a terményt szórták kör alakban, míg Péterin, a többi alföldi szlovák és magyar településen szintén alkalmazott módon, abroncsba (főként kocsikerék-abroncsba) szórták az ennivalót. E napon ilyenkor vagy általában tilos volt a tyúkok hívása is. Péterin néhány idősebb asszony még ma sem meri hívni a tyúkjait, hogy: Ná, moje, ná, nú! vagy: Pi-pi-pi ! Mert ha ezt tenné, a szomszédjuk azt mondaná: febe pipi a mne vajkol (Neked pipipi, nekem a tojás!). 111.: Tvoja je pipika a moje je vajce\ (Tied a pipike, s enyém a tojás!) Ez a hiedelemjárás a hazai szlovákok közül az ország középső részében meglévő nagy régióban mindenütt ismeretes volt. Körükben a kotlóért való ülés általánosabban valósult meg a szentestén, de a nógrádi, a Pest környéki és az alföldi szlovákok Lucakor is végezték. Ezért korábban Péterin, Dunaegyházán és Kiskőrösön is Lucakor gyakorolták, hogy egész évben legyenek kotlóik. A fokhagymával történő keresztvetés Luca estéjén meglehetősen egységes szokás a hazai szlovákoknál: Minden egyes bejárati ajtóra, kapura vetettek keresztet, hogy megakadályozzák a rossz szellemek, a boszorkányok gonosz, álló varázslatait. Az alföldi helységekben, így Péterin is, a belső helyiségek ajtaira is rajzoltak kereszteket, hogy az ördög, a rosszindulatú emberek, a tolvajok ellen védekezzenek. A védekező hiedelemeljárás hatását viszont racionálisan magyarázták. Ezek a hiedelemlények, ártó emberek nem mernek bemenni, mert a fokhagyma bűze visszariasztja őket ( smrd’í jim tamnu). Péterin azt is hitték, hogy ezzel megakadályozzák a rossz lelkek (zl’ie dúsé) házba jövetelét, amelyek Lucakor pont éjfélkor jönnek a temetőből. A Lucát boszorkánynak tartják Péterin is: Lucka je bosorka. (Luca boszorkány). De az alakoskodó lucákat nem. A nők, a férfiak alakoskodó járása főként az északi hegyvidéki nagy régióra jellemző. Töredékes ismerete fennmaradt Kiskőrösön és Békéscsabán is, de a század első kétharmadában Dunán innen az alakoskodó lucák legdélibb megjelenése Péterihez kötődik. Miként Nógrádban, Péterin is az alakoskodó Luca kiválasztása és felöltöztetése a fonóban történt. A legmagasabb lányt választották ki, s a fejére szitát is raktak, hogy még nagyobbnak és ijesztőbbnek hasson. Fehér lepellel borították be, egyik kezében kaskát, a másikban fakanalat tartott. Ezzel Utögette a többi fonóban a lányokat, akik a tiltás ellenére még ekkor is fontak. Mint a hazai szlovákoknál mindenütt, ahol alakoskodás volt, a Luca végig néma volt. Az utcán úgy ment, hogy megriadjanak tőle. Többnyire 4-5 lány kisérte, mert a legények sokszor rátámadtak. Ezért előfordult, hogy hajnalig az un. nagyhíd alatt húzta meg magát a tőlük való félelmében. 33
