Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Bárth Dániel: A Bács-Kiskun megyei nemzetiségek néprajzi és helytörténeti irodalma
hogy a Bács-Kiskun megyei nemzetiségekről külföldön megjelenő irodalom terén a németek járnak élen). Hazai megjelenésnek viszont a - meglehetősen alacsony tudományos színvonalon megírt - Hartáról, illetve Nemesnádudvarról szóló kötetek (Gallé Tibor 1983; Heckenberger Péter 1991). Nemesnádudvar történetéhez értékes adatokkal járul hozzá Bárth János két tanulmánya a falu telepítő kontraktusa és egy XIX. századi összeírás elemzésével (Bárth János 1992, 1991). Bánáti Miklós szorgalmas kutatásai Császár- töltés község történetét tárták föl (Bánáti Miklós 1969; 1981). Sajnálattal állapíthatjuk meg, hogy a Hajós-ról 1988-ban megjelent könyv történeti-néprajzi szempontból teljesen értéktelen (T.Kiss Tamás - Tibori Tímea 1988). A legtöbb német nemzetiségű faluról ilyen-olyan mértékben és színvonalon, de mégiscsak íródott történeti jellegű munka. Ez nem mondható el a többi nemzetiség tekintetében. A bunyevácok lakta települések bunyevác helytörténeti irodalmának hiánya talán azzal magyarázható, hogy a Bácskában nem voltak bunyevác többségű falvak. A bunyevácok helytörténetéhez Mándics Mihály Csávoly-ról írott müvei járulnak hozzá (Mándics Mihály 1969,1983). Bunyevác-horvát helytörténet ugyan kevés van,de akadnak rövid népesedéstörténeti tanulmányok (Pl.: Bárth János 1989/a,b). Kevés a megfelelő színvonalú szlovák helytörténeti mű. Az 1968-ban kiadott „Dunaegyháza község története” című könyv alacsony tudományos színvonalú. A szlovák nemzetiség története szempontjából alig használható (Tóth-Szőllős Mihály 1968). Sajnos nem mondhatunk jobbakat a Meskó Sándor szerkesztette, „Kiskőrös helytörténeti monográfiája” hangzatos címet viselő kötetről sem (Meskó Sándor 1989). A magyar néprajz valóban tudományos színvonalon megírt, nagy szakértelemmel szerkesztett falumonográfiáinak ismeretében könnyen átlátható, hogy az említett kiskőrösi könyv nem „helytörténeti monográfia”. Nem feladatom itt a kötet részletes kritikája, elemzése. Azt azonban a téma szempontjából is fontos megemlítenem.hogy az összefoglaló munka szinte nem vesz tudomást a város szlovák múltjáról. Többször van olyan érzése az olvasónak, hogy a kötet szerzői tudatos ferdítésekkel igyekeztek „magyarosítani” a várost és történetét. A XX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK NÉPRAJZI IRODALMA A néprajzi szakirodalom Bács-Kiskun megyére vonatkozó alkotásait települések és nemzetiségek szerint rendszereztem. A rendszerezés eredményeként néhány tanulságra: hangsúlyeltolódásra, hiányra hívom föl a figyelmet. Míg a helytörténeti irodalom terén a német nemzetiségű falvak vitték a pálmát, a kimondottan néprajzi irodalom tekintetében kevésbé jeleskednek. Színvonalasan kutatott a hartai bútorművesség (Boross Marietta 1981,1982; K.Csilléry Klára 1987). Jelentős még két külföldön megjelent könyv, Nemesnádudvar mindennapjairól, valamint a vaskúti németek folklórjáról.(Schwedtl990; Schwalm 1985). Remélhetőleg a közelmúltban elkezdődött és jelenleg is tartó hajósi, nádudvari és császártöltési kutatások eredményei pótolják az e téren jelentkező hiányt. Viszonylag szegényes a szlovákok néprajzi irodalma is. A kiskőrösi szlovákokról Krupa András, a dunaegyházi szlovák népszokásokról Tóth Emília, a kiskőrösi szlovákok népi építészetéről Juraj Ando értekezett legújabban (Krupa András 1992,1995; Tóth Emília 1992; Ando,Juraj 1995). 169
