Bárth János (szerk.): Tükörképek a Sugovicán - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8. (Kecskemét, 1997)
Bárth Dániel: A Bács-Kiskun megyei nemzetiségek néprajzi és helytörténeti irodalma
A Borovszky-kötet kapcsán már szóba került Bellosics Bálint neve. Az ő munkássága szorosan összekapcsolódik a Duna-Tisza közi nemzetiségek , azon belül is elsősorban a bunyevácok és a sokácok kutatásával. Munkáiban az 1900-as évek néprajzi felfogása érvényesül haladó szellemmel keveredve. Elsők között figyelmeztetett a néprajzi gyűjtések fontosságára. Jellemző, hogy ez a felhívása is a bácskai sokác fejes guzsa- lyok kapcsán jelent meg (Bellosics Bálint 1907). Érdemeinek méltatása nem az én feladatom. Sztrinkó István 1991-ben a Bács-Kiskun megyei nemzetiségkutató konferencián bemutatta Bellosics Bálint kutatásait, melyeket a bácskai délszlávok körében folytatott. (Sztrinkó István 1992) A két háború közötti időszak néprajzi irodalma a megye területe és nemzetiségei tekintetében meglehetősen szegényes képet mutat. Tudományos igénnyel, alapos néprajzi vizsgálat eredményeként írta meg Fél Edit a német többségű Harta néprajzát (Fél Edit 1935). Eckert Irma Hamburgban jelentette meg a hajósi népmesékről írott tanulmányát (Eckert Irma 1941). E ma már klasszikusnak számító tanulmányok mellett a korszak kevésbé igényes munkákat is „kitermelt” e témában. Példaként említhetjük Meznerich Jenő bunyevác-tanulmányát, melyben a faji- és eredetkérdések bizonytalan ösvényén elindulva a néprajztudomány számára értékes részek háttérbe szorultak (Meznerich Jenő 1938). Jóval többet hasznosította a későbbi kutatónemzedék egy ferences szerzetes, Unyi Bernardin munkáját, mely a téma állandó hivatkozási alapjává vált (Unyi Bernardin 1947). A XX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉNEK HELYTÖRTÉNETI IRODALMA A falvak, községek, városok sokszor önerőből megjelentetett,monografikus jellegű, helytörténeti írásai meghatározóak lehetnek az adott településen élő nemzetiségek társadalmi állapotának szempontjából. Ennek szellemében fontosnak tartottam vizsgálódásom körébe bevonni minden olyan helytörténeti (főleg népiség- és településtörténeti) művet, amely olyan településről íródott, ahol a kisebbségi, nemzetiségi csoport megléte jelentős. A helytörténeti munkák vizsgálata egyértelműen arra a megállapításra sarkallt, hogy az ilyen jellegű munkák, kutatások terén messze élenjárnak a német nemzetiségű falvak. A Bács-Kiskun megyei német falvak és a helyi németség történetének megírásában a nagyhatású német kutató, Paul Flach szerzett elévülhetetlen érdemeket. Munkássága rendkívül sokszínű és szerteágazó. Ő írta meg Császártöltés és Hajós telepítéstörténetét (Flach,Paul 1969; Flach,Paul - Paul,Josef 1976). Több tanulmánnyal járult hozzá a családkutatásokhoz (Flach,Paul 1975,1976), valamint Baja német irányultságú helytörténetéhez (Flach,Paul 1977/a,b, 1978,1979/b). Igen nagy jelentősége van az általa írt „Waschkut” című monográfiának. A kötetben a népesedéstörténeti jellegű tanulmányok ötvöződnek az un. Heimatbuch-ok legjobb hagyományaival (Flach,Paul 1983). A Heimatbuch-irodalom legtöbb alkotása a jugoszláviai Bácska német helységeiről szól. A Bács-Kiskun megyei német nemzetiségű falvak közül Csávolyról, Garáról, Bácsalmásról, Kunbajáról, Csátaljáról jelent meg ilyen jellegű munka (Ginder,Paul - Pfeil,Jakob - Rukatukl,August 1980; Keiner.Stefan 1991; Gstalter,Josef - Harton.Paul - Hippich,Anton - Loderer,Klaus J. 1990; Tafferner,Anton 1967; OttenthafAdam 1988). Az említett könyvek - Flach müveihez hasonlóan - Németországban jelentek meg. (Itt jegyzem meg, 168
