Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)

Kőhegyi Mihály: Zsidókra vonatkozó adatok a bajai ferencesek Háztörténetében

Az 1878. év.

Április 18-án. "templomunkban a húsvéti ünnepeket a legnagyobb pompával, a hívő nép áhítata közepette tartottuk meg. Az ünnepség végeztével szerény ebédet adtunk, amelyre meghívtuk a tekintetes és híres Dr. Hauser Mórt, Baja szabad királyi város konzulját,40 aki el is jött, és testvérek felüdítésére egy urna óbort küldött.

Az 1880. év.

Október 13-án a házfőnök atya távollétében a házi tanácsnok atyák Lang József zsidó úrtól kaptak 1500 forintot, mint alapítványi pénzt és megillető kamatjául 45 forint 2 krajcárt. - így marad még 500 (ötszáz) forint hátralék alapítványi pénz a megillető kamattal. A házfőnök a házi tanácsnok atyák által szabályosan átadott pénzt betette a bajai Takarékpénztárba.

Az 1881. év.

Június. E hónap 13-án templomunk védőszentjét ünnepeljük; a szomszédos községből sok hívő jött össze és nem kevesen járultak áhítattal a szentáldozáshoz szentgyónás után. Szentbeszédet tartottak: tisztelendő Pilger Nándor úr, a vaskúti- ak fáradhatatlan adminisztrátora németül; Innocent atya magyarul; Kauk Róbert előadó atya horvátul. Az ünnepi szentmisét a jóságos, nem kevésbé szelíd és emberséges főtisztelendő Berényi (rrégebben Herdlein:) Dániel apát és bajai plébános úr tartotta; az oltárnál végzett szent szolgálatban segítségére volt két káplánja, és a mi testvéreink. Ünnepi asztalunkat leereszkedő jelenlétével megtisztelte a nagyméltóságú Jankovics Aurél úr, Baja városának főispánja, továbbá a zsidó Hauser Mór, a város konzulja, Milassin Zsigmond apostoli gondnok és sok más, szám szerint 29 vendég, akiket a konvent elöljárója külön-külön és együttesen is üdvözölt.

Június 24-e. Ma választották az országgyűlési küldöttet. A polgárokat nagyon felizgatták az egymás ellen küzdő pártok; sokan az utcákon futkostak, mások a kocsmákban beszéltek, énekeltek, ordítoztak; némelyek pártjuk elveit mesélik, fejtegetik, ajánlgatják, mindenki fülét hasogatja a kiáltozás: „Éljen Latino- vics.”41 „Éljen Drescher.”42 Végre alkonyattájt Latinovicsot, aki csaknem kétségbeesve Szentistvánra vonult vissza, csekély szavazat többséget kapva küldöttnek nyilvánították. Ezalatt az a szóbeszéd járta, hogy sok bűnös igazságtalanságot támogattak pénzzel, de úgy vélem, hogy ez a valóságnak megfelelően aligha bizonyítható. Azonban csaknem kétségtelen, hogy Dreschert választották volna meg, ha programjában nem hangoztatja, hogy az országgyűlésben a polgári házasságot fogja szorgalmazni. (.-Drescher ezzel akarta a zsidók tetszését megnyerni:).

Az 1882. év.

Január 31. Erre a szerencsétlenségre virradtunk. Egy Paskus nevű zsidó, aki gabonakereskedéssel foglalozott, s azt szorgalmasan, de igen ravaszul űzte, mindig nyilvánvaló eredménnyel s ezzel kiérdemelte a bécsi és a pesti gazdagok, valamint a bajai polgárok bizalmát, nem adván legkisebb jelét sem a hűtlenségnek. így történt, hogy ezek is, azok is szívesen kölcsönöztek neki sok ezer forintot; ő pedig ma eltűnt, több mint 300 ezer forint adósságot hagyva hátra. Eltűnésének módjáról semmi biztosat nem tudni. A bajaiak nagyobb része úgy vélekedett, hogy e napon reggel 6 óra körül a Dunát borító ködben önként elmerült a folyó hullámaiban; azonban, mivel hulláját sem később a víz fel nem vetette, sem pedig - a szorgos

77