Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Tóth Ágnes: Kényszer vagy lehetőség
TÓTH ÁGNES KÉNYSZER VAGY LEHETŐSÉG (A kollektív bűnösség-büntetés elvének elfogadása a hazai német kisebbség megítélésében) A magyarországi német nemzetiség háború utáni megítélését, a vele szemben alkalmazott eljárásokat a nagyhatalmak állásfoglalásai, az ország kül- és belpolitikai helyzete, valamint a hazai politikai erők törekvései határozták meg.1 Az 1945. január 20-án Moszkvában aláírt fegyverszüneti egyezmény Magyarországot elvileg.független, szuverén államnak ismerte el, de ennek gyakorlati érvényesítését a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) működése és jelenléte az elkövetkező években jelentős mértékben korlátozta. Magyarország első ízben a fegyverszüneti szerződésben vállalt kötelezettséget a háborús bűnösök felelősségrevonására, illetve a német állampolgárok internálására is. Bár az ország helyzete nemzetközi jogi szempontból megváltozott, a szovjet hadsereg visszaéléseivel szembeni föllépések továbbra is eredménytelennek bizonyultak. Nem szűnt meg a magyarországi németség deportálása sem. A tehetetlensége és kiszolgáltatottsága miatt egyre elkeseredettebb társadalom, és a vármegyei vezetők föllépése a minisztertanácsot is arra késztette, hogy ismét foglalkozzék a törvényesség kérdésével. Az 1945. február 3-i ülésen Gyöngyösi János külügyminiszter a „deportálással kapcsolatban megállapítja, hogy a fegyverszüneti szerződés szerint (ellenőrzik az angol és orosz szöveget is!) csakis a német állampolgárokról van szó. Mindamellett a szovjet erők hadműveleteinek biztosítására mindazon német nevűeket is ártalmatlanná teszik, akik a front mögött esetleg káros tevékenységet tudnának kifejteni. A német nevű magyarokat ezen pontra hivatkozva nem lehetne deportálni.”2 Puskin követ a konkrét bejelentések alapján a panaszok kivizsgálását ígéri. Néhány nappal később - február 8. - a minisztertanács ismét foglalkozott Magyarországnak a fegyverszüneti szerződéssel összefüggő kötelezettségeivel. A német állampolgárok internálásáról intézkedő 302/1945. M. E. sz rendelettervezetet is - amelyet február 27-én hirdettek ki - ekkor tárgyalta a testület. Néhány hónappal később került sor a rendelet hatályának kiterjesztésére azokra a volt magyar állampolgárokra, akik magyar állampolgárságukat az SS kötelékeibe való önkéntes, vagy kényszerű jelentkezésük révén vesztették el. Az 1945. május 14-én kiadott belügyminiszteri rendelet értelmében a családtagok, valamint a betegek és öregek internálására is lehetőség nyílt.3 A Baranya vármegyei főispán május 9-én a miniszterelnökhöz küldött beadványában kifogásolja a rendelet kiterjesztését azokra, akiket éppen a magyar és a német állam között megkötött szerződés révén kény175
