Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Mándics Mihály: A bácskai bunyevácok hitélete
kezdődő nagyböjtben (karizmá) régebben naponta csak kétszer evett. A nagyböjt az egyetemes kereszténység legnagyobb ünnepére, a húsvétra való előkészület ideje. Szent negyvennapnak is nevezik. Ilyenkor szünetel a zene, a dal, némelyik férfi még a pipáját is félreteszi. Sőt, a hírek szerint ebben az időszakban még a házas élettől is megtartották magukat. Húsvét tájékán meggyóntak, amiről a paptól gyó- nási cédulát kaptak. Gyónás előtt a családtagok, barátok és ismerősök egymás bocsánatát kérték (aprasztite) az év közbeni sérelmekért. A nagyheti bűnbánati napok áj tatosságához tartozik a szerda, a csütörtök, (kálváriajárás napja, amikor is megsüketülnek a harangok) és a péntek délutáni jeremiás-, vecsernye-litánia, melynek keretében sor kerül a Pilátus-verésre. Különösen a gyerekek készülnek erre az előre kicifrázott fűzfavesszeikkel (puckálicá). Nagypénteken, a Megváltó halála napján a legszigorúbb a böjt. Csak vizet isznak, és esetleg pattogatott kukoricát esznek. Tüzet nem gyújtanak, földdel nem dolgoznak, az órát pedig megállítják. Délelőtt a csonka misére mennek. Bunyevác anyanyelven három évenként hangzik el az evangéliumi passió. A templomban felállított szentsír előtt díszőrség áll. Feltámadásig a családtagok térden csúszva közeledtek a földre fektetett feszülethez imát mondani. Megcsókolták és pénzt tettek melléje. Nagyszombaton az újra megszólaló harangszókor megrázták a gyümölcsfákat, hogy jó termés legyen. Este szűnt meg a böjt a feltámadási körmenettel. A bunyevácoknak színes és gazdag karácsonyi szokásrendjük, amely szorosan kötődik vallásukhoz. A szentesti (bádnye vecse) megterített asztalnak és étrendnek kötött formája van. A vacsora lefolyása szinte forgatókönyvszerűén zajlott. Túdo- másom szerint erre az alkalomra csak a bunyevácok készítették el a „bazsitynyá- kot” (kettőskereszt alakú fonott kalács), benne arany- és ezüstpénzzel. Felszínét számtalan tésztafigurával díszítették: a kis Jézuska jászolban, a szentcsalád, a pásztorok, a különböző háziállatok, madarak, és termények. A szalmával behintett szoba bethlehemi színhellyé változtatja a házat. A Luca-napi csíráztatott búza, karácsonyi ág, pirosalma, gyertya, áldáspohár, aranymadár, stb. mindegyikének megvan a maga jelentősége. A karácsonyi ünnepkör különösen bensőséges családi ünnepe az advent harmadik vasárnapján lévő „Materice”, negyedik vasárnapján pedig az „Oci”. Templomban is ünnepük. Régen János napkor a borszentelés, Aprószentek napján (Mláivce) a suprikálás, Vízkeresztkor a házszentelés volt nagy ünnep. Vince napján borral és szenteltvízzel hintik be szőlőbirtokuk négy sarkát. Szent József napja is piros betűs ünnep. Ilyenkor a bunyevác nem dolgozik földdel, hanem misére és litániára megy. Ilyen félünnepnek számít még: a Gyümölcsoltó Boldogasszony napja (Blagovica); az egyház tanítása szerint az angyali üdvözlet napja: Mária megfogant a Szentlélektől; Szent Mihály, a kálvária kis búcsúja; a húsvéti nagyhét és a karácsony köze (szvéti nerá- dis). A halottak napjának egyházi jellege megkopott ugyan, de azért este egy óra hosszat szólnak a harangok. A fiatalok a temetőben, az idősek és betegek otthon gyújtanak gyertyát és imádkoznak halottjaik lelki üdvéért. Nálunk még ma is élő hagyomány, hogy miközben a gyerekek gyertyát gyújtanak, a felnőttek közül valaki lopva pénzt csúsztat a keresztfára. Ők ezt örömmel fedezik fel és úgy vélik, hogy a halott tudta, hogy ők is kimennek a temetőbe. Ezzel mintegy rászoktatják a gyerekeket a halottak tiszteletére. A bunyevác nép vallásosságából ered, hogy a félünnepeket is ünnepli. Számos népszokásban, emberi gesztusban már nem is érezzük a szakrális jelleget. A bunyevácok jeles napjuk (préló) megrendezésének időpontját sem a véletlenre 157
