Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Mándics Mihály: A bácskai bunyevácok hitélete
MÁNDICS MIHÁLY A BÁCSKAI BUNYEVÁCOK HITÉLETE A bunyevácok az újkorban, nagyrészt a XVII. század végén költöztek bácskai lakóhelyükre. Legnagyobb számban Szabadkán laknak. A mai Magyarország területén Baja és Bácsalmás városokban valamint Bácsbokod, Bácsszentgyörgy, Csá- voly, Csíkéria, Felsőszentiván, Gara, Katymár, Mátételke, Tompa és Vaskút községekben élnek magyarokkal és németekkel együtt. A horvát nép egyik etnikai csoportjának tekinthetők. A bunyevácok római katolikusok és fölöttébb vallásosak. Életükben mindig fontos szerepet töltött be az egyház. Különösen tisztelték a ferences szerzeteseket, a barátokat. Hagyományaikban, szokásaikban lépten-nyomon fellelhető vallásuk hatása. Vallásos életük hagyományvilága is fölöttébb sokszínű és gazdag. Az alábbiakban változatosan megkísérlem felvillantani e vallási hagyományvilág néhány jellemző sajátosságát. A bunyevácok sokáig házközösségben (zadruga) éltek. Ezen házközösségekben nem volt ritka a családatya körüli 20-40 fő sem. Az ilyen házakban valódi patriarchális viszonyok uralkodtak. A bunyevác ember lelkét az erőteljes érzelmi élet jellemzi. Szereti a dalt, zenét, táncot és az ékszereket. Érzelemvilágában is uralkodó a vallásossága, amely erkölcsi, családi, sőt gazdasági életét is áthatja, de rajongásig sohasem fokozódik. Rendszeres búcsú- és templombajáró. A gyermekeket már kicsi korukban imára tanítják az édesanyák. Üdvözlésük: Faljen Iszusz! (Dicsértessék a Jézus!), viszonzása az Ámen uvik! (Mindörökké Amen!) vagy Uvik Iszusz hvalyen! (Mindig dicsértessék Jézus!). Ha egymástól elköszönnek, kölcsönös Zbogom (Istennel) szóval válnak el egymástól. A papokat úgy tisztelik, hogy kezet csókolnak nekik, mint édesanyjuknak. A templom, ill. a kereszt előtt elhaladva a férfi nép kalapot emel, a nő pedig keresztet vet. A hajnali és esti Ave Mária-harangszó hallatán az Úrangyalát imádkozzák. Minden nagyobb munka (vetés, aratás, cséplés, szüret, betakarítás, disznóölés stb.) megkezdése előtt Isten segítségét, áldását kérik: Isten, segíts! (Bazse, pomozi!). Péter-Pál ünnepének „aratók miséje” néven emlegetett nagymiséjére a szájhagyomány szerint régen minden bunyevác férfi elment, hogy fáradozásait majd áldás kísérje. A szerszámokat is magukkal szokták vinni, kinthagyva a templom előtt. Mise után a pap áldásban részesítette ezeket is. A bunyevác ház utcai első szobáját sok szakrális tárgy díszítette. A szentkép (priliká), Jézus kínszenvedése (14 stáció), Szent Antal stb., szegre akasztott rózsa- füzér (ocsenáse), háziáldás, búcsújáró helyekről hozott kegyképmásolat (pl. Gyüdi Szűz Mária - Goszpa Judszka), az apostolokat jelképező színes koronákkal díszí155
