Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)

Fehér Zoltán: A kétnyelvűség néhány bátyai kisepikai műfajban

az egészen kicsike gyermek tiszta beszédére így csodálkoznak rá: „Tkko razgovara, koa iz volovska uva.” (Úgy beszél, mintha az ökör füléből jönne a hang.)

Lássunk most néhányat a találóskérdések közül. A „fiók” szó a „fi” főnévből származik. Bátyán rácul is fióknak nevezik ezt a bútoralkatrészt. Érthető, ha így teszik föl a kérdést: „Ko muj sin jednie dobé materom?” (Kinek a fia egyidős az anyjával?) A válasz mindkét nyelven: a ládafia. Ez a találóskérdés szószerint megtalálható a magyarban, szinte bizonyosan magyarból való fordítás. Hasonlóképpen fordításnak látszik: „Ni vrata, ni obioka, néma i joá éetvorica stojeju u njoj. Stoje? (Se ajtaja, se ablaka, mégis négyen laknak abban? Mi az? ) A válasz: Orej, vagyis dió.

Gyanítható, hogy a ma találóskérdésként ismert mondat: „Na pol morje cancuro- vo gnjizdo” (Tenger közepén pacsirta fészek), amelynek megfejtése: Pupák, vagyis köldök, valószínűleg mítosz-maradvány. Ez a képzet ugyanis a Kalevala egyik epizódját idézi. Ott a tengeren úszó Vízanya térdén rak fészket - nem pacsirta ugyan, hanem - kacsa. A Vízanya térdét „gyepesedő kis dombtetőnek” véli a madár. A finnugor mitológiában a föld köldöke a világ közepe.8

Nyilván nem a mai higiénés körülmények között keletkezett a „Carknjeni vuce zivoga.” (Holt húz elevent.) találóskérdés. A válasz: fésű, tetű. (Őeáaj, vaá) A fésű ugyanis holt állat csontjából, szarujából készült. Létrejöttében talán közrejátszott a hasonló szemléletű szólás: „Bijeni celoga nosi.” (Vert visz veretlent.) Akkor mondják, ha pl. a beteg dolgozik az egészséges helyett. Ez a szólás szerepel Harangozó István Kurja-burja (nem Kurjak-burjak) c. meséjében. (AaTh 20/C+ AaTh 2-t-AaTh 34B + stb.)'

Befejezésül hadd mondjam el az egyik közmondás gyűjtésének az emlékét. Húzom a kétkerekű „háztáji kocsit” a Zabalában. (Nem a székelyföldiben, hanem itt a bátyai szállásokon.) A szembejövő kétlovas kocsinak illendően kitérek. A bakról Maros szomszéd köszönés helyett tréfálkozva rámkiált: „Nehéz az egyesnek?” Kicsivel később Balogh bácsi jegyzi meg: „Egyes lónak nincsen párja!” Elmosolyodom a szójáték mélységes igazságán, s hazatérve leírom mintegy a magam vigasztalására.

JEGYZETEK

1 VOIGT Vilmos: Kisepikái prózaműfajok. (In: A magyar folklór) Bp. 1979. 287.

2 FEHÉR Zoltán: A bátyai nép kettősgyökerű kultúrájának sajátosságai (In: A Duna menti népek hagyományos műveltsége) Bp. 1991. 81-88.

3 PL: Bátya község úrbéri pere. 1859. Toptsia Pál ellenbeszéde

4 Új Magyar Tájszótár; I. Diák címszó. Bp. 1979.

5 FEHER Zoltán: Bátya népének kereskedése, különös tekintettel a paprikakereskedelemre. (In: Cumania; 12.) Kecskemét 1990. 377-325.

6 Bátyai Plébánia: História domus

7 FEHÉR Zoltán: Az ördögnek adott lányok. Bátyai népmesék és mondák. Bp. 1987.

8 Kalevala (Vikár Béla fordítása) Bp. 1944. 7.

Lahtisala, X: A jurák-szamojéd mitológia vázlata. (In: A Tejút fiai. Szerk.: Hoppál Mihály) Bp. 1980. 400.

BERZE Nagy János: A föld köldöke (In: Az égigérő fa) Pécs 1958. 109.

154