Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)

P. Szojka Emese: A házasodás szokásköre a bácskai bunyevácoknál

kát hajtó ostorokat a menyasszony által vett fehér szalagokkal díszítették, ezzel jelezve, a lakodalmi alkalmat. A templomba a vőlegény a menyasszonnyal együtt lépett be, mögöttük a két násznagy haladt. A templomi szertartás költségeit a násznagyok állták. Az esküvő után a násznép ismét fiákkerre szállt. Mielőtt elindultak hazafelé, háromszor meg­kerülték a város főterét, a Szentháromság teret. Ehhez az analógiát feltehetően a hely szelleme szolgáltatta. A nászmenet rendje annyiban változott meg, hogy az élen az új pár haladt. A menyasszony fogadtatása a vőlegényes háznál szertartásos volt: „Elérkezvén végre zaj közt a vői házhoz, a menyasszonyt napa legnagyobb szeretettel fogadván, ennek jeléül néha kocsijától, mellyen érkezék, egész a szobaajtóig legszebb vég vásznát teríti...”.61 Baján a vőlegény szülei nem vettek részt az esküvői szertartá­son, hanem otthon várták a násznépet. A két háború közötti években ez még így volt. Baján a menyasszonyt kenyérrel és borral fogadta anyósa és apósa, érkezéskor nyújtották át. Ezek elfogadása biztosította, szimbolikusan megidézte a jólétet, az étel-ital bősé­gét az új pár számára. A menyasszony ilyenkor adta át ajándékait, egy-egy díszken­dőt a vőlegény legközelebbi rokonainak. A háznál tartott régi lakodalmak rendjét egyre inkább a közös helyiségben, kocs­mában (Bácsbokod), kaszinóban (Katymár), vagy az olvasókör vendéglőjében (Ba­ja) rendezett lakodalmi mulatságok váltották fel. Ennek szokása az 1930-40-es években kezdett terjedni. Az itt, a legényes és a leányos ház násznépének együttes részvételével megtartott lakodalom költségeit a szülők állták, meghívott vendégeik számának arányában. Szárics idejében a menyasszony násznép által történő megajándékozásának szo­kása még igen archaikus elemeket őrzött. A menyasszony a lakodalom másnapján, miután aranyos főkötőjét feltette, a női rokonoktól süteményeket kapott, ez volt az ún. kravály, ami ekkor „úri nők cukrászati süteményeit”, ruhakelméket és arany­vagy ezüstpénzeket jelentett. További pénzadományokat kapott a lakodalomban kü­lön erre a célra kialakítót szokásszerű cselekedeteiért, példaként: „... egy derékálj pelyhei kirázatván bizonyos tréfaüző által az udvaron levő vendégek bepelyheztet- nek mit a menyasszony formalitásból lefésülvén „hű szolgálataiért” húszasokat kap.” Szárics több, érdekes, valóban mulattató „bohóczkodást” sorol még fel.62 A lakodalom másnapján, a menyasszonyfektetést követően a Szárics-féle leírás­ból érdemes egy újabb részletet kiragadni: „... továbbá mi majd kizárólag a férfia­kat illeti: midőn a küszöbre lépnek, a menyasszonytul csókot kapván, azt nemesebb érczü pénzdarabbal jutalmazzák.”63 Jung Károly a hajnali mosdatás rítusának kap­csán vetette fel a „ius primae noctis” egykori, a feudalizmus kori jogszokásban gyökerező gyakorlatát, melyben az elhálás joga nem a vőlegényt, hanem annak valamelyik idősebb férfitagját (tagjait), illette meg, mint ahogyan ez még recens néprajzi példákkal alátámasztható a balkáni kultúrális övezetből.64 Ennek alapján merül fel az idézett szabadkai lakodalmi részletnél a párhuzamba állítás lehetősé­ge, és vetődik fel a gondolat, hogy ismét a „ius primae noctis” egykori gyakorlatá­nak egy más formában törénő kifejeződéséről, illetve továbbéléséről lehet szó. Egyértelműbben támasztja alá a Pest-környéki bunyevác szórvány lakodalmi szoká­sából vett részlet: „Azonban, a vőlegényt, étel után hasztalan keresné szemed, mivel neki akkor jelen nem szabad lennie, menyasszonyával mások mulatnak, kí­vülről az ajtó mellől, vagy az ablakon át ólálkodik ő, míg neje mások karja közt 142

Next

/
Thumbnails
Contents