Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
P. Szojka Emese: A házasodás szokásköre a bácskai bunyevácoknál
hévül. Ha pedig álmos elnyughatik, de menyasszonya nélkül, az istáiéban, vagy padláson, mivel a kamrában csak a menyasszonynak készittetik nyugvóhely”.65 A menyasszony a lakodalom során kapott pénzt hozományának tekintette, és „E jövedelem árán vett ingó”, többnyire birkából álló vagyonka „a menyecske szabad rendelkezésére marad, s „prtyiának” neveztetik. Azonban a „prtyia” eredetét azon nőstény magyar bárányban kell keresnünk, mellyet a násznagy az uj menyecske érkeztekor szokott ajándékozni, melly válogatott csinosságu bárányka szarvai reá- jok szúrt almával, s ezekbe igazított égő gyertyákkal és pénzzel, továbbá hátára kötött selyemruhaszövetekkel diszesitik - mellyek meggyarapodtából neveli a menyecske évenkint felfonandó gyapját”.66 Bellosics a bárány díszítésének újabb formáját, a násznagy által adott „felbokrétázott bárányt” említi.67 A menyasszony különvagyonát, Tárkány Szűcs Ernő szerint, a délvidéki katonai határövezetben, valamint a délszlávok lakta területek nagycsaládi szervezetében szermijának nevezték, és a szokásjog szerint ennek jövedelme a fiatal családot illette meg.68 Az első világháború után a táncpénz adása vált általánossá az éjféli felkontyolást követően. Az 1950-es években a pénzt egy tányérral letakart tálban gyűjtötték. A tánc végén a vőlegény kiszaladt a menyasszonnyal, a tányért pedig utánuk vágták. A cserepek mennyiségéből következtettek a várható gyermekáldások bőségére. A pénzen kívül szokás volt különböző használati tárgyakat is adni. A közeli rokonoktól értékesebbeket, az első világháború után akár egy-egy bútordarabot is, míg mások apróságokat, a háztartás felszereléséhez szükséges tárgyakat, lavórt, edényeket stb. A menyasszony különvagyonát megtestesítő, szertartásosan feldíszített báránytól a prózainak tartható lavórig vezető út jelzi azt a folyamatot, ami a nagycsaládtól a törzscsaládig vezet és ez a lakodalom során tárgyakban is kifejeződött. Míg a nagycsaládban az új párnak nem volt szüksége csak egészen kis mértékben saját tárgyi javakra, addig az újabb korban a fiatal házasok számára a külön háztartás létrehozása vált céllá. A lakodalmi étkezésről annyit, hogy Baján az 1920-as években a kialakult gyakorlat szerint a vőlegényes háznál a leves és a pörkölt háziak által elkészített fogásai után, a sültet és a süteményt a vendégek hozták, és mindenki a sajátját fogyasztotta. A lakodalom utolsónak tekinthető szertartásos eleme a kakasvezetés volt. „Baján a lakodalom másnapján elmennek a lányos házhoz. A menyecske két nőrokona között lépdel s ha ismerőssel találkozik, megcsókolja a miért pénz jár. A vőfélyek eleven kakast vezetnek, a melyet lerészegítenek. Nekik is kijár a fillérekből, a melyeket a kakas torkába tömnek. Hazaérve levágják, s az összegen megosztoznak”.69 Az 1920-as években még volt kakasvezetés Baján, de a következő generáció lakodalmi szokásában már nem szerepelt ez az elem. A bajai szokáshoz párhuzamként a bácskai sokácoknál feljegyzett eleven tyúkhoz kapcsolódó lakodalmi esemény említhető. Itt a menyasszonyfektetés előtt egy élő tyúkot tettek tányérra, a tyúkot feldíszítették, szájába krajcárt tettek és így hordozták körül. A vendégek a tányérba ajándékokat tettek a menyasszony számára.70 Mindkét esetben a kakashoz, a tyúkhoz kapcsolható, pusztán a nemiséggel összefüggő képzettársítás mellett, a szokás funkciója a menyasszony számára történő adomány gyűjtése volt, legalább is a lejegyzések időpontjában. A bunyevác lakodalmak fontos kísérőjelensége volt a zene, az ének és a tánc. Ennek ismertetéséhez azonban más jellegű források bevonása szükséges. Kellő alapot Mándics Mihály csávolyi gyűjtése jelenthet.71 143
