Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)

P. Szojka Emese: A házasodás szokásköre a bácskai bunyevácoknál

végződik.”50 Baján a két háború közötti évtizedekben a szerda és a szombat, korábban pedig a hétfő volt a lakodalom napja.

A bunyevác lakodalom ugyanolyan keretek között zajlott, mint a magyar nyelvterület más részein, ahol a hagyomány diktálta a menetrendet. A feudális, patriloká- lis nagycsalád hátteréből fejlődött ki az a rend, amely szerint a násznépnek mozognia kellett, és lényegét tekintve a menyasszony vőlegényes házhoz vitelét célozta meg. A násznép összehívása a vőfélyek által történt néhány nappal, vagy egy héttel a lakodalom előtt. A hívogatókat a múlt századi Szabadkán musztulundzsiáknak nevezték. Szárics leírásában: „... néhány sőt valaha egész seregecske lovag a legény barátai közül vőféi kötelességet végezve futkos Szabadka utczáin, még nem rég fegyveresen, most csak töltött kulacsokkal; s szinte nem rég még: lovaik pattogatott kukoriczával, s tyukvérrel festett pehellyel valának sallangozva. E szokás úgy hisz- szük: eredetét azon kornak köszönheti, mellyben e nép a törökkel közelebbi érintkezésben lévén a hölgyrablások napi renden voltak (a leányok eldugva tartattak egész az esküvő napig) minek illyenkori gátlására az egész lakoma védelmére, s meg hívásokra fegyveres ifjú „de házas” bátor emberek választattak...”.51 Szárics eredetmagyarázata a felfegyverzett vőfélyeket illetően annyiban egészíthető ki, hogy maga a musztulundzsia kifejezés a mustiluk, mustulukh hangzású perzsa alapszóból alkotott török kifejezésből származtatható, jelentése jó hírt, örömhírt hozó.52

A vőfélyek lovainak tyúkvérrel festett pehellyel díszítése magyarázható pusztán csak a díszítés céljával, de nem zárható ki a hiedelemtartalmú ok sem. Tálán nem véletlen, hogy a díszítésnek éppen ezt a módját választották. Ismert, hogy a tyúkot és a kakast a néphit különleges, olykor védő, bajelhárító tulajdonságokkal ruházta fel, és ugyanez e szárnyasok részeire is vonatkozott.53 Esetünkben nem zárható ki, hogy a küldetést végző vőfélyek a készülőben lévő házasság rontástól való megvédését kívánták ilyen módon biztosítani.

A hívogatásnak Baján is megadták a módját. Az 1920-as években a vőlegénynek négy vőfélye ún. csavusa volt, akik a legény családját is vitték magukkal fiákkeren. A menyasszonyos ház részéről szintén hívogattak, de mivel ott szerényebb keretek között zajlott a lakodalom kevés résztvevővel, a hívogatás is egyszerűbben, egyetlen családtaggal és a vőfélyekkel történt. A visszaemlékezések szerint az első világháború előtt nem volt szokás a menyasszonyos háznál is lakodalmat tartani. A vőfélyeket nemcsak Baján, de a környező falvakban is csavusnak nevezték. Csakúgy, mint a szabadkai musztulundzsia a csavus szó is török eredetű kifejezés. A csavusok a török birodalomban sokféle feladatot láttak el, többek között a szultán körül testőrködtek, de követi és hírnöki teendőket is végezhettek.54 Az utóbbi feladatkör felel meg leginkább a bunyevác vőfélyek szerepének.

Katymáron, de bizonyára másutt is, a módos, a polgári mintákra leginkább fogékony rétegnél az 1940-es években jött divatba nyomtatott meghívók küldése. Meghívókat azonban csak a más faluban, illetve helyen lakó rokonok, ismerősök kaptak, a helybeliekhez még ekkor is vőfélyeket küldtek.

Rendszerint az esküvő előtti napok egyikén szállították a menyasszony stafírung- ját lovaskocsin. Baján: „Az esküvő délutánján csengős kocsikon, vágtatva viszik a menyasszony ágyát a vőlegény házába.”55 Baján az első világháború után felhagytak ezzel a szokással. Bácsbokodon az 1920-as években még így, közszemlére bocsájtva vitték a menyasszony holmiját. A kocsit húzó lovakat kendőkkel, úgynevezett pes- kirekkel díszítették fel. A peskireket, díszkendőket a bunyevác lakodalmi szoká140