Bárth János (szerk.): Dunáninnen-Tiszáninnen - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 7. (Kecskemét, 1995)
Krupa András: A kiskőrösi szlovákok önvallomása a lakosságcseréről
40 fő.19 A tényleges lakosságcsere 1947. április 11-én kezdődött, elsőként a pitva- rosiakat vitték, mintegy annak elismeréseként, hogy ők voltak kezdeményezők.20 Kiskőrösől és környékéről 1947 augusztusában települt át a zöm.21 A szlovák statisztikai adatok szerint Kiskőrösről és környékéről 1491 személy távozott 1947- ben. Ez éppen egyharmaddal kevesebb a jelentkezőkhöz képest.22 A helyiek 1947. év végére lezártnak tekintették az áttelepítést. A Hírek 1948. január 21-i száma a Petőfi-szobor koszorúzása kapcsán létrejött kisebb sajtóbotrány alkalmából írta, hogy Kiskőrösről már mindegyik szlovák kitelepült. De néhány család még hátramaradt, 1948-ban innen még 86-an mentek Csehszlovákiába, s ez év májusára Kiskőrös körzetében valóban végleg befejeződött az áttelepülés.23 Az összes kitelepült szlovák számát illetően eltérő adatok ismertek mind a szlovák, mind a magyar kimutatásokban. Egyesek szerint 73273 személy távozott.24 Elfogadhatóbb BOBÁK, J. adatsora és zárószáma. Eszerint 1946-48 között mind- összesen 59774 szlovák hagyta el az országot, ez a jelentkezők 62,6 %-át képezi. Szerinte Csehszlovákiából pedig 55487 magyart telepítettek ki ebben az időszakban.25 A JELENTKEZÉS OKAI A szlovákoknak áttelepülést vállaló részét két fő indíték motiválta: Az egyik elsősorban a jelentkezők kisebb, de öntudatosabb csoportját jellemezte: ők nemzeti érzületből, szlovákságuk vállalásától, vélt vagy valódi nemzetiségi sérelmektől vezéreltetve akartak eltávozni. A másik, a kitelepülök nagyobb részét jellemezte: őket a jobb egyéni boldogulás, a gazdagabb lét lehetősége, a szociális-gazdasági körülmények javulásának a reménye ösztönözte. De kimutatható, hogy a nemzeti tudattal rendelkezőket is jelentősen befolyásolta a jobb anyagi körülmények és a hathatósabb jólét ígérete. A toborzó propaganda idején lépett fel még egy tényező is, ez pedig az agitátorok által tudatosan sugallt és kialakított pszichózis eredményeként a félelem volt. Félelem attól, hogy bármikor elzavarhatják őket otthonukból, hogy amiként a németeket kitelepítette Csehszlovákia, s a potsdami határozatok értelmében a magyar kormány is, ők szintén erre a sorsra juthatnak. A csehszlovák szervek a lakosságcserét lezáró értékelésükben csak két alapvető tényezőről szólnak. Az elsődlegesség vonatkozásában területileg tesznek különbséget. A nemzeti öntudatosságot, mint fő motiváló indítékot azokban az alföldi helységekben említik első helyen, amelyekben kompakt volt a szlovák lakosság (Békéscsaba, Tótkomlós stb. - s innen települtek is a legtöbben), míg a szórványokban élő szlovákokat (Dunántúl, Észak-Magyarország) szerintük mindenekelőtt szociálisgazdasági okok befolyásolták.26 Ezt a megállapítást egyoldalúnak kell tekintenünk, mert a dél-alföldi helységekben ténylegesen meglévő lelkes, különösen a kezdeti időszakban magas hőfokot elérő nemzeti érzelem áradása valóban fontos szerepet töltött be, azonban zömüknél döntő hatást szintén a gazdasági tényezők gyakorolták. Ugyanakkor a nemzeti érzésben közömbösebbnek tartott szlovák térségekben ugyancsak voltak szlovák nemzeti hevülettől átitatott kitelepülök. Ezt az utóbbi jelenséget a visszaemlékezések alapján a szlovák nemzeti azonosságtudat vállalását illetően jórészt indifferens kiskőrösi szlovákok körében is érzékelhetjük. A toborzó propaganda fő ideológiai jelszava a Mat’volá! (Az anya hív!) volt. Emögé sorakoztatták föl azokat a nemzeti szólamokat, amelyek a magyarországi 103
