Fehér Zoltán - Fehér Anikó: Bátya népzenéje - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 6. (Kecskemét, 1993)
A bátyai nép zenei élete - Énekelt népzene
A bátyai nép zenei élete Énekelt népzene A bátyai nép rendkívüli muzikalitását nem a szláv-magyar elemek keveredése okozta, hanem az tény, hogy hosszú ideig megőrizte azt a hagyományos paraszti életformát, amelyben a dalnak, a zenének meghatározó jelentősége volt az egyén és a közösség szempontjából egyaránt. A bátyaiak mindig egyszólamban énekeltek. Közös énekléskor a társaság egy része oktávtöréssel szólaltatta meg a dalt. Vasárnap délelőtt a magyar és a rác misén a templom zengett az orgonakíséretes énekektől, délután a férfiak tamburakíséretes dalától a kocsma. Kora tavasztól a legelőn és a pojáncokon gyerekek, fiatalok énekeltek,táncoltak.Ők mentek - sokszor szüleik, nagyszüleik társaságában - karácsony estéjén a szomszédok, rokonok ablakai alá szenténekeket énekelni. Harminc éve még az iskola udvarán kör játékokat játszottak- énekeltek a kislányok maguktól. Szédka-napokon a legények hallgató dalokat fütyültek a lányok háza előtt esténként,ezzel csalták ki őket a kiskapuba. Disznótorokban, keresztelőkön, névnapokon együtt énekeltek a résztvevők. A lakodalom elképzelhetetlen volt bizonyos dalok közös eléneklése nélkül. A paprikahasítás éppúgy nem múlt el nótaszó nélkül, mint a fonóházi, torkos csütörtöki összejövetel. A családi vagy napszámban végzett kapálások, a régi nagyaratások pihenői is a daltanulás és közös éneklés alkalmai voltak. A húshagyókeddi bőgőtemetés megkívánta az alakoskodást néhány jóhangú, szereplésre vágyó borissza férfitól. Az öregeknek általában nem illett nyüvánosan dalolni. Őket nem a dal, hanem az ének illette. Meg is szólták idős adatközlőimet, amikor 1962-ben egy öregek napjai vacsora után sorra magnóra énekelték nótáikat. A József-nap előtti küenced, a karácsony előtti Szállást keres a Szent család összejövetelei hosszú éneklésre adtak alkalmat számukra. A temetésen a kántorral együtt énekelt a gyászoló gyülekezet, de a torok sem múltak el szentének nélkül. Mindenkinek van nótája. Némelyik embernek több is. A legutóbbi időkben ez általában magyar nóta. De ha ma valaki a katonának kell menni a legénynek, a Lassan kocsis, a Van szeretőm kettő kezdetű dalokat énekli, bizonyosan hozzáteszi: „Ez a Végh Miklós nótája volt.” Társaságban az ő joga volt ezeket elkezdeni. Egy foktői ember így érdeklődött tőlem egykori bátyai katonacimborájáról: „Hát a Kelemen Imre él-e még? Szeret-e még dalolni? Az, ha a honvédségnél letolták, bezárkózott a vécébe és órák hosszat énekelt.” A nótát egyébként mondják, van áriája és verse. Harangozó István anekdotájában a bátyai szegény ember a kántor éneklését nótával akarja kiegyenlíteni, vagyis kifizetni a termetési éneklést. A Nyergem a kántor né sor miatt azonban a kántor felesége kizavarja a szegényembert.40 Harangozó István elmesélte, hogy hadifogságban vitába szállt a tisztjével, amikor az A csitári hegyek alatt kezdetű dalt hallotta tőle énekelni, mondván, hogy annak a versnek nem az az áriája. Ugyancsak az ő állatmeséjében van arra példa, hogy „kér a vendég nótát” a 11
