Fehér Zoltán - Fehér Anikó: Bátya népzenéje - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 6. (Kecskemét, 1993)
A gyűjtés helyszíne: Bátya
turanid áll első helyen, az előázsiai (armenid) gyakorisága jelentős... Dalmácia őslakóival, az illírekkel kapcsolatba hozható dinári típus előfordulása jelentős, de nem olyan mértékben, mint ahogy azt az előforduló dalmát családnevek alapján várni lehetne.”33 1705-ben a délszáv felszín még elegendő volt ahhoz, hogy a kurucok csóvát vessenek a templomra.34 1849-ben „a forradalmi kormányhoz nem legőszintébb ragaszkodás gyanúja miatt” menetülő honvédek égették föl a falut.35 A XIX. század elejére Bátya már teljesen rác jellegű község lett. Ekkor került ide plébánosnak Koross Mihály szentszéki jegyző és levéltáros, a pesti egyetem egyházjogi doktora, asszimiláns magyar, aki megkezdte a magyarosítást. Magyar tanítót és kántort fogadott, s havonta csak egyszer prédikált rácul.36 A határ dűlőnevei is tükrözik a kétnyelvűséget. A régi állatteleltető istállókat az egész délszlávsághoz hasonlóan magyar szóval szállásnak (salaá) nevezik. A sok -fok utótagú helynév az Árpád kori sárközi magyarság fejlett vízgazdálkodásának emlékét őrzi. A Vajas neve rácul Voós. A Remenica, Szelistya dűlőnevek a magyar hangrendhez igazodva Remenicére, Szelistyére változtak. A régi magyar Pap berke dűlőnév viszont Paberkává alakult. Ugyanígy járt a Terjengő mocsár neve. Ma Terengó- nak mondják. A Körtvélyest Kertvéjesnek sőt Rustyevjának is emlegetik. Az egykori erdő jelentésű Kerek dűlő neve azonban nem változott.37 A bátyai nép kettősgyökerű kultúrája megmutatkozik a nyelven keresztül az egész népi hagyományban: a hiedelemvüágban, a mesekincsben, a szólásokban, az építkezésben, gazdálkodásban és a népzenében is. 38 Bátya népe a középkor óta kertészkedik. Régebben káposztát, zöldségfélét, majd hagymát, a legutóbbi időkben pedig fűszerpaprikát termelt eladásra. Ez az intenvíz gazdálkodás az első világháború után viszonylagos jólétet és munkát jelentett a falu népének. Bátyán az egy főre jutó földmennyiség alig érte el a 0,7 kh-t. A paprikatermelés, feldolgozás és kereskedés sok embernek nyújtott megélhetést, s ugyanakkor mozgékonnyá is tette a bátyaiakat. Már a XVIII. században is messze földre eljutottak áruikkal. A paprikával a XIX. században nemcsak Magyarországot, hanem a szomszéd országokat is bejárták. Ez a vándorkereskedelem természetesen nemcsak a termékek cseréjét jelentette, hanem kultúra közvetítő szerepet játszhattak a somogyi, baranyai nagy aratások, a tolnai nyomtatások, cséplések. Sok bátyai szegény ember ment el a kalocsai pusztákra cselédnek, ahonnan Bátyára is érkeztek néhányan, s közülük többen itt meg is gyökereztek.39 A nagykiterjedésű legelőkön folyó félszüaj állattartás pásztorai közvetítői lehettek az alföldi (bugaci, halasi) betyár és pásztordaloknak. A katonanótákat, főleg a huszárdalokat a szabadságos vagy leszerelt legények hozták a laktanyából vagy a frontról. Tanultak dalokat a bátyaiak a faluban dolgozó értelmiségiektől, hivatalnokoktól is, pl. Jeszenovics Félix szabadkai származású plébánostól. (Skripi derma). 10