Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Róbert kísérelte meg rekonstruálni (Somogyi-könyvtári Műhely, 1979. 1-4. sz. 105—106.), s amely ilyen jegyre jogosította volna, ekkortájt még talán meg sem indult. — hinak haza a neve napjára: nov. 11-ére, Márton napra, -hétfőnél előbb ne küldjenek: nov. 14-énél. - péntektől vasárnapig: nov. 11-étől 13-áig; nem tudjuk milyen munkája foglalta el ennyire. —fölatreszálhatok: fölcímezhetek.—szegény Géza: nem sikerült azonosítani. — Szarvaséknálvan szállva: neves félegyházi család; nyilván Pesten is volt lakásuk. — Gyula: Walleshausen Gyula. — kedves Karikám: vö. a levél elején „Pál Karcsira” tett megjegyzéssel. — Zsuzsát: Kanizsai Nagy Zsuzsát. — Mutterkáról: özv. Kanizsai Nagy Ferencnéről.—kedves anyánkról: Walleshausen Jánosnéról. - pénteken Írom meg: nov. 11-én. (Ilyen levelét nem ismerjük.)— Ezt a mellékelt históriát: bár csak egy évvelkésőbb, 1899. nov. 12-én jelent meg a Félegyházi Hírlapban, valószínű mégis, hogy a November 11. című verset küldte húgának. — a húgom kezeibe: Móra Juliska kezeibe. 59 MF — Walleshatisen Ilonának, Budapest, 1898. november 16. Édes Lelkem! Azt hiszem, nem túlságosan fogsz megharagudni, ha valamivel előbb kapod a levelet, mint megbeszéltük. Szerettem volna ugyan még tegnap (kedden) délután írni, főképpen a vers miatt, nehogy elkéss az emlékkönyvvel. De tisztázással, mivel el voltam foglalva egész délután, este pedig már 9 órakorlefeküdtemésel is aludtam, a mint csak a fejem letettem. Pedig még el se indult a vonat Félegyházárul, mikor már én aludtam és föl se ébredtem egész Üllőig, semmit se tudtam se Ceglédről, se a többi közben eső állomásról. De jobb is így sokkal, hogy az álom nyomott el, mert amúgy a fájdalom nyomott volna el. Azt hittem, hogy megszakad a szívem és mikor Pestre értünk, valami végtelen unalmasnak és érthetetlennek tetszett előttem a világ. Kint vártak a vonatnál a párbajozó felek: Gyula, meg Kubán, aztán meg Miska, kiöltözködve 'Z én űberciherembe, mert cudar hideg volt, a téli kabátja meg még olyan helyen van, a hol ingyen fűtenek rá. A pakkokat átvették, én egyenesen Pistáék- hoz mentem a keresztlevéllel, a melynek az árát Pista tán meg is küldte azóta. Legalább azt mondta, hogy a napokban küldi. Különben bolond szerencsém volt, hogy nem maradtam tovább, mert Mágócsy éppen most tartott névsorolvasást, a mit egy esztendőben csak egyszer szokott. Mondom, most kedden tartotta, éppen jókor értem oda Pistáéktól. Llát belátja-e már most, kis bölcs, hogy okosabb dolog volt eljönni éjszaka, mint megvárni a reggeli vonatot? A mibül csak az a tanúság, hogy magácskának igen is kötelessége mindig megfogadni az én szavamat, de nekem nem szabad magára hallgatnom. Hát te, lelkem, beletörődtél-e már az elválásba? Láttam, hogy ilyen könnyen nem vettél még soha elválást, mint ezt. A mi helyesen is van, hiszen éppen mához egy hónapra megint otthon leszünk. Aztán meg olyan sokáig otthon voltam most, hogy meg is unhattál egész karácsonyig. Jársz-e már varrni? Megírod a következő leveledben okvetetlen és minden leveledben értesíts arról, hogy mennyire haladtál a munkában, aztán meg, hogy miféle kalandjaid akadtak az úton. Csak arra nagyon vigyázz, hogy Pál Karcsit valahogy el 96
