Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
ne üsdd a Tessy Julcsa kezirül, mert félek, hogy akkor se magadnak hódítanád el, hanem Zuzsának. Mert az Isten is egymásnak teremtette őket. Gyula most este volt Pistáéknál, odajött hozzájuk vacsorárul, most együtt jöttünk haza. A pakknak különben nagyon megörült, csak az édes süteményt keveselte, de elcsíttítottam, hogy majd csinál neki Ilona néni többet is, ha jól viseli magát. Egy füst alatt itt írom meg azt is, hogy Pista azt mondta, hogy a könyvek ügyiben sürgősen intézkedik. Hát szegény tata hogy van? írj róla, lelkem, bizonyosan, ha válaszolsz. Sajnálta-e, hogy el se búcsúzhattunk egymástul. Olyan nagyon, nagyon fájt énnekem is, hogy még csak kezet se csókolhattam neki. Tán szegény mamának is könnyebb lett volna elválni tőlem, ha tata is vele van. így láttam, hogy nagyon sirt szegény, mikor elváltunk. És az én lelkem is úgy sírt belülről, hogy nem tudtam egy vigasztaló szót se találni. Hiszen nekem magamnak is vigasztalóra lett volna szükségem, mert aligha esett még elválásom keservesebben, mint ez. Mert minél többet tartózkodom idefönt, annál jobban esik az otthonlétei és minél többet tartózkodom tőled távol, annál jobban érzem, hogy lelkem minden szála oda van nőve a tiédhez. Hogy te így vagy-e vele, nem tudom, de azt hiszem, túlságosan jól neked sem esik. Végezetül még arra figyelmeztetlek, lelkem, hogy ne téveszdd szem elül azt, a mire már otthon is kértelek: ne írj énnekem olyan hideg leveleket, hanem írj úgy, mindha csak otthon beszélgetnénk ketten, magunkban. Azután meg ne hagyj olyan öles margókat, mintha számtan dolgozatokat írnál. És igyekezz olyan apró betűket írni, a milyeneket én írok. Lehet, hogy az én betűim kibetűzhetetlenek, és te meg is szidsz néha-néha értük, mint most is — de én nem fogok rád bosszankodni az apró betűk miatt. Mondom, lelkem, ne feledkezz meg arról, hogy annak írsz, a ki téged legjobban szeret és a ki minden gondolattal nálad van. írni pedig írj mindjárt a legelső postafordultával, édes szerelmem. Mindezek után mindenkinek kézit csókolva, Jakubek kisszonynak különös hódolattal telt tisztelemet küldve vagyok szerető vőlegényed: Ferkó Budapest, 98. nov. 16. U. az utolsó sorokért pedig bocsáss meg, mert 12 körül jár és majd leragad a szemem. A vers a másik oldalon, használja a mennyasszonyka egészségben! Mennyasszonynak. Az ég haragja attul óta ver, Hogy ősanyánk a vétket elkövette, Azóta sújtja elhagyott fajunk ínséggel és halállal, kárhozattal. De irgalomra lágyítá szívét 97
