Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
szerelem. Vagy azt az egy-két sort is sajnálod tőlem? Hiszen te neked nincs is tán olyan túlságos sok gondod, hogy attul ne szentelhetnél nekem egy pár perczet — ha még amúgy nem gondolsz is rám sokat. A miért ugyan egy kicsit se szedd a homlokod ránczba, mert nem mondtam komolyan. Most nem is írok én magam se többet, hiszen ez nem is rendes vasárnapi levél, csak azért írtam, mert nagyon, nagyon elfogott az utánnad való vágyakozás. Tudja az Isten, errül a szomorú időrül-e, mirül-e, — de mindig halottak napja jut eszembe. Halottak napja két esztendővel ezelőtt. Mikor én a temetőbül tehozzátok mentem. Pedig későn is volt, nyolcz óra után, meg a tanulni valóm is sok lett volna másnapra. Csakhogy kint hideg volt és sötét — nálatok pedig meleg és világos. Be köllött mennem, be. És te jókedvű voltál, keveset beszéltél, de mindig mosolyogtál. És én beszédes voltam, hogy most egy hónap alatt se beszélek annyit. És éjfél vetett haza tőletek. Hanem mikor a kapuban fölgyűrted a galléromat, már akkor odakint se volt se hideg, se sötét! Jaj, soha, soha nem lesz többet nekem olyan vidám halottak napja! Azért, hogy most minden nap olyan szomorú, mintha halottak napja volna! írj sokat és vígan, mert én már nem tudok vígan írni. Most megint hideg van és sötét. És nincs, a ki fölhajtsa a gallérom! Isten veled, Isten veletek és az én szerető szivem! írj sokat. Ölellek és csókollak: Ferkód ) Budapest, 98. okt. 18. Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. nem írhatok semmit, semmi újat: változatlanul nem sikerült nevelői álláshoz jutnia, noha többször is már-már sikerre vezettek próbálkozásai. Vö. a megelőző levelekkel. — Mutterkárul: özv. Kanizsai Nagy Ferencnéről. — Zsu^ska: Kanizsai Nagy Zsuzsa. — tata: Móra Márton. — Jakubek kisasszony: Jakubek Emma (1875—?), Jakubek József földbirtokos és Ligdai Mária lánya; tanítőnő, később polgári iskolai tanítónő. 1899 júliusában ment férjhez Sebők Lajos adótiszthez. 56 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest, 1898. október 21. Édes Ilonkám! Ne haragudj, ha megint nem a rendes szombatra kapod a levelet, hanem csak vasárnapra, de én is későn kaptam a tiedet. Nem tudtam már mire vélni, miért nem írsz és éppen tudakozódni akartam, hogy tán nem kaptad meg a levelem, mikor péntek délután hozták a tiedet. Nem tudom, mikor adtad föl, de úgy sejtem, ide elkésve érkezett. — Amennyire megörültem neki, annyira elkedvetlenített az a hír, hogy tatának 90
