Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
mentem az öreghez. Nagyon szívesen fogadott, leültetett, megkínált szivarral, sokáig beszélgettünk, végre aztán előadta, hogy mi végett hivatott: nevelői állást kínált Dr. Guttman Emil fia mellé, a ki első osztályos gymnazista. Az apja elsőrangú czég egész országban, gabonakereskedő, de különben jogvégzett ember. Adnak pedig lakást és 40 frtot havonkint. Azt kérdezte az öreg: elfogadom-e mindjárt, vagy előbb meggondolom. Persze, hogy semmit se gondolkoztam, hanem két kézzel kaptam utánna. Az öreg aztán ajánlólevelet adott, megölelt háromszor is, édes anyámnak kezeit csókoltatta, ezzel elbocsátott. Most pedig fölkerestem Guttman urat. Síma, elegáns fiatal ember, a ki egész őszintén megmondta, hogy olyan gyerekkel lesz dolgom, a ki eddig híres tanároknak munkát adott s a kivel még eddig senki se tudott megbirkózni. Jó, szófogadó gyerek, de nincs benne semmi önérzet, asszonyos nevelésű, mert mindig kisasszony volt mellette, a mellett pedig igen ideges. A mi más szóval annyit tesz, hogy hülye, a mit persze az apja még se akart mondani. Én azonban bízom magamban és elfogadtam. Most még csak az van hátra, hogy holnap megcsináljam az órarendet, mert minden percemet, a mit csak szabaddá tehetek, a gyerekkel töltsem és holnap Guttmannal együtt elmegyünk Dr. Waldapfel egyetemi tanárhoz, a ki különben igazgatója annak az iskolának, a hová a gyerek jár. Ettül kérünk majd tanácsot a tanításra nézve. Ezzel tehát rendben volnánk. Gyula bizonyosan megírta azóta, hogy milyen eredménynyel járt, bizonyosan örültök is azóta neki: örüljetek most már ennek. Igaz, hogy nehéz föladat lesz, igaz, hogy igénybe lesz véve minden percem, aztán a gyerekektől is nehéz lesz elszoknom: de bár az életem biztosítva lesz, haza is jobban gondoskodhatok és ez állandó lesz, míg csak én Pesten maradok. Siettem ezt megírni, többet nem is írok, mert most már sok az elintézni valóm, mielőtt elmennék, pedig hétfőn, ha végleg beválik a dolog, már költözködöm. Holnap délután különben megint írni fogok, lehet, hogy hétfőn is, — azért nem írok most többet. Levelet ha írsz, csak ide czimezd, addig, míg egészen megállapodok. (Legközelebbi levelemben külön is irok.) Addig is, míg többet írok, mindenkinek kézit csókolva, téged ölel, csókol sokszor, igaz szerelemmel Ferkó Bpest, 98. okt. 8. Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Mikor följöttem: nem tudjuk, mikor járt ez időben otthon; talán mégis hazament szüretre, s ez a „följövés” az onnan való visszatérés. - Miskától: Sántha Mihálytól. — conditio-csfmet: álláscímet. — a szerkesztőségben: a Magyarország szerkesztőségében; Sántha Mihály szintén a Magyarország korrektora volt. — Pistáikhoz: Móra Istvánékhoz. — Péterffy: Péterfy Sándor. — Dr. Guttman Emil: nem tudunk róla többet, mint amit Móra maga írt róla. — bízom magamban és elfogadtam: az állásból végül mégsem lett semmi. Lásd. az 54. levélben foglaltakat. — Dr. Waldapfel: Waldapfel János (1866—1935) pedagógus, egyetemi magántanár, 1897-től 1920-ig a budapesti gyakorló főgimnázium tanára. — Gyula: Walleshausen Gyula. — megírta azóta, hogy milyen eredménynyel járt: Péterfy Sándor ingyen vacsorát szerzett neki az egyik étteremben. Vö. az okt. 21-ei levéllel. —a gyerekektülis nehéz lesz elszoknom-. nyilván szobatársaitól, Walleshausen Gyulától és Sántha Mihálytól. — hétfőn: október 9-én. 86
