Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
nem tudjuk, kiről van szó. Lehet, hogy Kövessy Albert Goldstein Számi az új honpolgár c. akkortájt bemutatott bohózata címszereplőjének nevére „játszik rá” Móra. — mit nevettünk a vasútnál: naplója szerint febr. 23-án utazott vissza Félegyházáról Budapestre. — a há%i jércsjkékrül: a háziasszony lányairól. Vő. az 1898. febr. 12-ei levéllel. — Itteng még Andris friss jó egés%siget kíván: valószínűleg Uj- falusi Andrásnak Móra Istvánná testvérének üdvözletét tolmácsolja ironikusan Móra. — várom már a választás eredményit: Ebben az időben a helyi Sarlós Boldogasszony templom plébánosának választási harca foglalkoztatta a közvéleményt. A Néppárt Kolozsváry Mihályt akarta plébánosnak, a függetlenségiek félegyházi születésű jelölthöz ragaszkodtak. Móra Ferenc és bátyja valószínűleg Trungel János megválasztása érdekében írtak levelet. — Holló Jóska: (1877—1934), kereskedő, baromfiszakíró, Holló József ipartestületi elnök fia, Holló Lajos unokaöccse. Vö. Fekete János: Móra Ferenc félegyházi alakjai. Somogyi-könyvtári Műhely, 1984. 1—2. sz. 4. — Tóth Imrének: a félegyházi Függetlenségi 48-as Párt elnökének; Tóth a helyi téglagyár, a gőzmalmok és a mezőgazdasági bank elnöke is volt. — a kis Stukának: Szluka Ferenc (1889—1937), a későbbi helybeli tanító lehet; Fekete János szerint más ilyen nevű család nem volt Félegyházán. — pénteken: márc. 4.? 38 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest, 1898. március 8. Édes Boldogságom! Fáradtan, álmosan, törődötten vergődöm haza féltizkor. Az utón egyébbre se gondolok már, mint arra, hogy milyen jó lesz aludni, aludni. Mert most örökös álmos vagyok. Álmos, fáradt és törődött. Ilyen napokat nem tudom, mikor értem. Ennyit nem szenvedtem soha se. Mondom, fáradt vagyok és álmos. És most jut eszembe, hogy nekem levelet köll írnom, mert másképp én nem kapom meg pénteken azt a levelet, a melyik nélkül az én életem valami kimondhatatlan nyomorult lenne. Hát írok. Pedig tán jobb volna, ha nem írnék, — mert annyi keserűség nem tudom, mikor kavargóit a lelkemben, mint most... Valami verset Írtam. Azt a márcziusi verset, a mit majd elolvastok ti is. írtam egy hétig. Olyan kínnal még nem írtam verset, mint az. Belefogtam vagy kétszer. Majd megmutatom, ha hazamegyek. És egész beteg lettem, mikorra elkészültem vele. Jobban kifárasztott, mint egy heti korrektúra. Nem is tudtam aludni rendesen. így, elsanyarodott lélekkel már vasárnap este félve feküdtem le a hétfői reggeli munka miatt. Reggel öt órakor elmentünk hazulról, nyolczig dolgoztunk a korrec- túrában. Akkor áthivatott Holló. Már akkor tudtam, minek. Reggel nyolcz óráiul délután háromig étlen-szomjan, anélkül hogy az alatt az idő alatt csak föl is keltem volna a székembül, írtam szakadatlan. Mikor hazajöttem, itt találtam Keserűt. Olyan voltam, mint a részeg. Alig tudtam magamrul valamit. Ma este öt után megint énvelem íratott félkilenczig. Reggel pedig megint be köll mennem hét órakor . .. Most már mondjátok meg, kicsim, mire érdemes élni? Olyan vagyok, mint az őrült. Keserűség és fájdalom, düh és a jövendő dicsőség álma kavarog a lelkemben. Düh, fájdalom, keserűség a miatt, hogy mért köll nekem tízannyit szenvednem, mint 67
