Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
húzzuk a téli kabátot (már a kinek van) és hallgatunk, mint a siralomházban. Mert nagyon rossz az mindakettőnknek, de különösen nekem, hogy én nem mehetek haza, a kinek nincs itt egy szemernyi boldogsága, a kit nem fűz ide a legcsekélyebb érdek sem. Milyen jó ennek a Miskának: ő kezedet megfogja, ő lát, ő hall, ő beszél veled! Csak egy perezre láthatnálak, csak úgy sebtiben bár megcsókolhatnálak! Nem bánnám akkor, akármennyit nyomorognék, akármennyit kínlódnék! De fázom. Lel a hideg. Hanem azért füstölő, pislogó lámpa mellett, reszketve is megírom ezt a levelet: hiszen neked írom, édes kicsi mennyasszonyom! Ugy-e, sajnálsz egy kicsit? Egyet kérek tőled, gondolom nem tagadod meg: meggyógyítasz vele, édes angyalom: a legelső leveledben, melyet Miskától küldj el, a legutolsó, legalsó sarkát a levélnek csókold meg úgy, olyan lelkedből, mintha csak engem csókolnál meg: hogy legyen nekem ereklyém, legyen valami, a mit én is érintsek ajkaimmal, a mit a te ajkaid is érintettek. Ugy-e, édes szerelmem, megteszed? És írd meg nekem, hogy megcsókoltad azt a helyet, hogy én is megcsókolhassam. Most sebtiben tudósítalak arrul is, hogy van már egy új állásom is, a rektor adta, nagyon jó állás lesz: holnap mutatkozok be, Miska majd többet mond róla. Itt a te leveledben küldöm vissza a pénzt: 15 pengőt, egyet elvettem belőle. Kérdd meg édes anyámékat: ne haragudjanak érte. És köszönd meg helyettem a jóságukat. Hanem nem írhatok többet, mert Miska siet, pedig külön-külön levelet akartam írni mindenkinek. Hanem elvárom tőled is, hogy válaszolj azonnal, mihelyst ezt elolvastad és Miskátul küldd el. Én keddre válaszolok megint, aztán te is írsz arra. Szóval én minden leveledre válaszolok, de máskép nem írok, — ha tehát azt akarod ezentúl, hogy levelet kapj tőlem, mindig irj s a hányszor Írsz, annyiszor írok, minél többet írsz, annál többet írok. Most pedig áldjon meg benneteket az Isten, legyen holnap estére jó kedvetek, gondoljatok rám, akkor jobb izűt köhögök. Ládd, én is megcsókoltam a papír sarkát balfelül! Azonfelül is ölellek, csókollak: a te mindened; Ferkó [A papír bal alsó sa kában :] itt [A levél elején „utóiratként” Hogy a levél kormos, nem az én hibám, hanem ezé a nyomorúságos lámpáé. Tanúm rá Miska. „Isten segítségivei mondom, hitemre,, a hogy kedves anyád mondja, a kivel majd külön levélben fogok elszámolni. Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Keltezetlen. A családi levelezés egyik korábbi rendezője 1898-ra datálta. Ennek az elhelyezésnek az íráskép is, az aláírás formája is megfelel, s bizonyos, hogy mindenképpen 1899. febr. 11. előtti, (hisz még hárman együtt laknak). Legvalószínűbbnek az 1898 eleji keltezés látszik. abban a haragos levelemben: vö. az 1898. évi első levéllel. — bárom bolond gyerek: Móra, Walleshausen Gyula, Sántha Mihály. — Miskának: Sántha Mihálynak. — van már egy új állásom: nem tudjuk, milyen állást sikerült szereznie. 55
