Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
29 Édes, édes kis anyám! Látod, látod, édes kis anyám, így köllött volna írnod a múltkor is, azelőtt is, akkor kis apának is jobb kedve lett volna eddig is! És, ugy-e, édes kis anyám, a csütörtöki leveled is olyan lesz. Habár még eddig mindig hidegen írtál, valahányszor csak azt írtam, hogy ez a leveled nagyon jól esett. Hanem most, ugy-e édes kis anyám, most megint csak olyan édesen írsz kis apának, mint a múltkor? írhatsz, hiszen úgyse nézi meg a leveled senki. És úgy írj, mintha csak nekem beszélnéd, mintha csak együtt álmodnánk, otthon, az ölembe, a te helyeden ülve, a karomba szorítva, kicsi ajkad az én ajkamon égve. Ügy írj, kicsi szentem, úgy! Olyan lázasforma vagyok már két nap óta és éppen ilyen lázas állapotban álmodtam, hogy te megcsókoltál: mikor kedves anyád belépett. Nagyon örülök, szívemből örülök, hogy megjött — de mégis jobban örültem volna, ha még egy félórácskát késett volna — bogy álmodhattam volna tovább azt, hogy téged ölellek, csókollak! Hát beleegyezöl, édes rózsaszálam, hogy keressek valakit, a ki megtanítson az elfelejtett csókra, ölelésre?! Köszönöm alássan. Hát maga olyan könnyen belenyugszik, hát maga nem bánja?! Törődik is maga az én csókommal! Jól van, édes szentem, majd keresek. Ne féljen, nem azt, a kit maga írt! Van itt a háziasszonyunknál hat lány, aztán a háziasszony se csúnya özvegyasszony! Megálljon csak: majd tudok én megint ölelni, csókolni, mire hazakerül. Mert kegyed úgyis csak azt írta, hogy tán otthon is akadna, a ki megtanítson. Hát helyesen van, édes kis anya! Maga fölhatalmazta kis apát, hogy keressen helyettes kis anyát! Gilt. — Jaj, kicsim, kicsim, de jó volna most hazamenni! Addig bár, míg egyszer megölellek, egyszer megcsókollak! De majd, majd! Annál jobban kiveszem a részem belőle tíz hosszú nap múlva! De ugy-e, kis anyám, nem sajnálod kis apátul? Oszt’ írdd meg a jövő leveledben, hogy hol a te helyed. De ne kerülgesd, hanem írdd meg egyenesen, mert másképp nem hiszem, hogy tudod. És ne lopdd a jövő leveledben a helyet semmi haszontalansággal, hanem mentül többet olyant írj, a mi, tudod, hogy örömet szerez kis apának és boldoggá teszi. És hosszú levelet irj, kicsim. És ne hiányozzék belüle csók és ölelés. Csókollak, kis anyám! Ügy, mint otthon, thea után! Csókollak, ölellek, ölellek, csókollak! Isten áldjon. Gondolj sokat rám, kis anyám és szeresd ölelő, csókoló kis apád: Ferkód Bpest. 98. jan. 8. MF — Walleshausen Honának, Budapest, 1898. január 8. 56
