Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
szerettem volna megírni. Többet nem írhatok, mert zárják mindjárt a kaput, pedig aztán nem mehetek ki se, a levél se megy el. Jövőre többet! Kézcsókomat édes anyámnak, édes apámnak, magának is kezeit csókolja szerető fia: Ferkó Még csak annyit: Julcsa járjon német privátára, majd küldöm én e frt-ját havonkint. F. Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Keltezetlen. Múzeumba kerülése előtt valamelyik tulajdonosa, talán Hegedűs András, 1897-re datálta. Jobb híján elfogadjuk ezt, noha bizonyos jelek későbbinek mutatják. Az a megjegyzése, hogy: Jövőre többet!, arra vall, hogy e levelet Móra valamikor az év végén, decembernek is vége felé írta. levelikul: e levelet nem ismerjük. — a lakodalom: nem tudjuk, kinek a lakodalmára utal Móra. Annyi következtethető csak ki, hogy ezen — mint szórakozó vendég — részt vett Walleshausen Ilona is. Móra ezt panaszolta föl leendő anyósának. — lakodalom után írt levelinek a% a feddő^ö, dorgáló, szinte bántó hangja: ezt a panaszolt levelet sem ismerjük. — Julcsa: Móra Juliska. 25 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest, 1897. december. Tudja Isten, nem igen tudok már én mit írni most neked, üdvösségem, részszerint a miatt, hogy a levelet [így] olyan boldoggá tett, hogy szóval nem lehet kifejezni, csak egy végtelen hosszú, hosszú csókban, a miben benne lesz minden szenvedésem, minden epekedésem, minden reményem, — részszerint azért, hogy olyan közel van már az az ,,áldott szombat”, az a mi nagy szombatunk, az [olvashatatlanná tett szó ] én föltámadásom ünnepe. Azt kérdezed, üdvösségem, haragszom-e? De mért, kis anyám? Hiszen tudom én, tudom, hogy csak szerelembül, szíved igaz szerelmébül írtad te azt a levelet, tudom én, hogy nem szemrehányás, nem feddőzés, nem panaszkodás volt az, hanem a te szívednek az a vágyakozása, az a gyötrelmei mellett is édes szerelem mondatta te veled azokat a keserű szavakat. De hát mért haragudnék rád, te szegény szentem? A mért hogy igazán szeretsz? Mert szeretsz, ugy-e? Akárkinél, mindenkinél jobban? Látod, én lemondtam az Istenről és elfordultam a menyországtul, — hogy téged jobban szeresselek, mint az Istent, hogy nekem te légy Isten helyett Istenem, mennyország helyett mennyországom, üdvösség helyett üdvösségem. Ne haragudj meg ezekért a szavakért, a mik téged tán bántanak, mert te tiszta lelkű vagy, minta fehér liliom. Ne haragudj meg, ne vedd ezeket istentelen szavaknak: hiszen végtelen szerelembül írom. És hidd el, ha csakugyan él az a jó Isten, a kiben te hiszöl, az is megbocsátja az én istentagadásomat az én örök, mélységes szerelmemért. Teneked se essenek zokon és ne szidj meg értük. 50
