Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)

A levelek

Nagyon megnehezedett fölöttem az Isten keze. Reggelre a vánkosom, a paplanom facsaró víz lett az izzadástól, úgy hogy másikat köllött kémem — mégis egész éjjel reszkettem és dideregtem, annyira fáztam. Reggel nem bírtam fölkelni, csak most délben — mert muszáj, mert testem, lelkem meg van véve azon a nyomorult egy-két forinton.

Hanem nyomorultan is, betegen is okvetlen megyünk pénteken. És ép erre vonatkozólag akarok még egyben-másban utasítást adni.

A bátyám, legalább a hogy tervezték, szombaton este jön haza, az ángyom azonban pénteken jönne velünk. Hanem hát minden a pénzen fordul meg, az pedig, a mint vélem, szűkén lesz akkorra. Minden eshetőségre készen azonban, édes anyámék péntek este maradjanak otthonn addig, míg én és az ángyom hazamegyünk. Az ángyom aztán majd hazamegy a tisztelt mamájáékhoz, mink pedig akkor együtt megyünk el tehozzátok.

Különben majd megírom még addig, jön-e az ángyom-asszony, a kit most is csak jobb szeretek én — messziről.

Aztán te, kicsim, péntek este azt a fehér-kék sávos ruhádat vedd föl, a melyikben nekem olyan szép vagy s a melyikben akkor nap is voltál, mikor októberben eljöttem.

Te ugyan szép leszól akármilyen ruhában: hanem én, én. Igazán, úgy félek hazamenni, hogy te meg se ösmersz. Olyan nagyon, nagyon csúnya leszek! Hanem te úgyis szeretsz, ugy-e?

Hanem a mai elfoglaltságodat megírd ám a keddi leveledben, ne halasztgasd továbbra is, mert osztán rosszat gondolok. Tán épen esküvőd van ma, azért vagy úgy elfoglalva?

Nézd csak, kicsim, te ezt a levelet megkapod holnap, azaz kedden, — válaszolj rá azonnal, hogy én még szerdán reggel megkapjam, — aztán én megint írok neked csütörtökön, akkor már az utolsó levelet.

És pénteken, pénteken este minden bajom daczára se lesz a világon boldogabb ember, mint a te szegény vőlegényed.

(Érzem, tudom: hogy ott, a te karodban gyógyulok én meg, a te csókod lesz az én orvosságom. De ugy-e nem is sajnálod tőlem, én üdvözítőm?)

A mi a Gyulával való állapotunkat illeti, hál’ Istennek, meg vagyunk békességgel. Alkalmazkodom a természetihez, engedek mindég neki, aztán meg a közös nyomorúság is jócskán összefűz bennünket.

Hanem már így is megkéstem, sietek. Tehát szerdán reggelre leveled várom. Addig is igaz szívből

ölellek, csókollak (hát majd otthon!) Férkód

Bpest, 97. decz. 13.

Hanem ha a fejfájásod akkorra el nem áll, haza se mék. Különben majd helyrehozom én.

NB. Kinek-kinek üdvözlet, csók, kézcsók! (Neked csak csók!)

48