Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)

A levelek

188

MF — Walleshausen Jánosáénak, Szeged, 1920. április 2.

Drága jó mindeneink,

Bandi elmond mindent rólunk és a szegedi állapotokról, többet, mint a mennyit én megírhatnék, — de mégis föl akarom használni az alkalmat, kezem írásával bizony i- tani, hogy csakugyan megvagyunk még és a ma fölfeszitett isten irgalmában bizakodva várjuk a holnapot. Fölmerült az a gondolat, hogy Ilonkáék talán most elhagynák a várost és hazamennének, — de ki tudja, mikor térhetnének vissza és nem is akarjuk elhagyni egymást e bizonytalan napokban, mikor mindenütt egyforma nagy a veszedelem.

Ezer kézcsókkal mindakettőjüknek:

Ferkóék

Nagypéntek

I. U.i. Nagyszombatesti kolbászszegéskor gondoljanak rám.

II. U.i. Panka bizonyítványa tiszta jeles.

Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt.

Keltezetlen. Múzeumba kerülése előtt egyik tulajdonosa 1919 márciusára keltezte. A „szegedi állapotokra” való utalás ezt megengedi, de valószínűbb, hogy 1920 tavaszán keletkezett. Nagypéntek 1920-ban április 2-án volt.

Bandi: Vészits Endre (1901—1979), Móra Panka udvarlója, későbbi férje. — a ma fölfeszitett isten: a keresztény vallás szerint Jézus a húsvétot megelőző pénteken, nagypénteken halt kereszthalált. — Ilonkáik: Móráné Walleshausen Ilona és Móra Panka.

189

MF — Móra Ferencnének, Szeged, 1920. december 23.

Sz. 1920. XII. 23.

Édes lelkeim!

Idebent írok a kultúrpalotában, csütörtök este, míg a személyzet nyüzsög körülöttem a karácsonyfával. Károlynak t.i. az az ötlete volt, hogy ha már magam maradtam, legalább ide bent legyen részem nekem szegény kis gyereknek a karácsonyfában. Döme küldte a fát, Kálmán, meg Ági a díszeket, gyertyákat s most Károllyal, Tonellival együtt cifrítják a fát. Én képviselem a kis gyereket, a ki csak az ujja közül kukucskál ki, mert neki nem szabad tudni az édes Jézuskáról.

309