Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Néznék ki az balsón: kópémhoz verődik a füst. Aludnám: de a szomszéd kocsiban két úri hölgy szerfölött hangos módon társalog, dissertátiót tartván affölött: a nyári halasi vásár megvolt-e már, vagy csak ezután lesz. A mi engem mód fölött érdekelt. Iszonyú bágyadtság vesz rajtam erőt. Szeretnék szivarra gyújtani. De le köllene vágnom a végit. Pedig még arra is lusta vagyok, hogy leharapjam. Addig dörgölöm a kocsi oldalához, míg mind kibomlik a dohánya. A gyufával meg összeégetem a tenyerem és lepörzsölöm a szakállam. Fene tudja, hogy. Hanem a helyit megmutatom otthon. A szivarom ég. Veszett mód rosszul ég, — de annál jobban füstöl. Mint valami kis gőzös. És a füstjén útazom visszafelé, hazafelé, tefelétek. Péteri, egy perez! Én most állok a te kaputokban és emelem fölfelé, mert máskép nem nyílik ki. A kis szoba ajtó be van függönyözve, hogy én oda be ne láthassak. Mert ott valami tündérkisasszony bontogatja a haját és nekem ezt még most nem szabad látnom. Fianem a szó áthallik a függönyön is, a kit rendesen a te piros nagykötőd képvisel. És én „kezedet csókolom és jó reggelt kívánok.” Máskor ugyan nem szoktam jó reggelt kívánni, mert tudom, hogy neked minden esetre jó a reggeled, ha én ott vagyok. Mikorra aztán én végig nézem a rózsákat, a floxokat, a petúniákat és megtisztelem magam egy illatos leanderrel: akkor [r ]a megesik a fölöltözésed, fölszabadul a tilalom és elém jössz, üdén, frissen, mint egy harmatos rózsa. Ragyog a hajad a napsugártul, mosolyog az a két szemed a boldogságtul és kaczag a rózsás arezod az örömtül. Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Csonka s keltezetlen. A családi levelezés egyik korábbi rendezője 1897-re helyezte. Ez a datálás tovább pontosítható; a búcsú-szituáció és a nyári halasi vásárra történt utalás valószínűvé teszi, hogy Móra még az egyetemi év megkezdése előtt, valamikor 1897 augusztusában fölutazott Budapestre. Gyula: Walleshausen Gyula; a levél egészéből kiderül, ő nem utazott el akkor Mórával, ő csak kikísérhette az állomásra. — a harmadik tized: Félegyháza régi közigazgatási beosztása nem kerületenként, hanem tizedenként történt. — zó1°gbáz-utcza . . . bahóköz-'Vö. Fekete János: Kiskunfélegyháza településfejlődése és utcaneveinek története. [Szeged], 1974.; itt tulajdonképpen Walleshausenék lakását írja körül. — az ember elhagyja a mennyasszonyát: Móra és Walleshausen Ilona eljegyzésének ez az első említése; napját, sajnos, egyelőre nem tudjuk megállapítani. Mezősi Károly — Móra emlékezéseire hivatkozva — már korábban 1897-re tette ezt az eseményt. — egy kifordult eszű majomnak fejébe verje a der-die-das-t: Móra ezek szerint egy magántanítvány kedvéért utazott föl korábban Budapestre. Ismeretlen tanítványát valószínűleg utóvizsgára készítette föl német nyelvből, esetleg más tárgyból is. — Péteri: nem tudjuk, kiről, miről van szó. 12 MF — Walleshausen Ilonának, 'Budapest. 1897. szeptember 12. Kedves Ilonkám! Mindenekelőtt százszor, meg százszor ölellek és csókollak. Azután meg mindnyájatoktól bocsánatot kérek a rossz írásért, de a toliam sántít és biczeg. Ha keserves lesz a 30
