Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Kesergő-szó. I. A szomszédban lakodalom, Be-beliallik az ablakon A hegedű, a czimbalom. Dobog a föld: tánczra kelnek, Körbe, sorba, rendbe lejtnek, Mint az orsó, úgy peregnek. Most megint új nóta csendül, Czimbalom szól, zene zendül És a könyem csak kiperdül: Olyan búsan, olyan szépen Keservesen sír a légben: „Vásárhelyi sétatéren . . .” II. Búzavirág növekedett a halmon, Búzavirág szemű az én galambom, Friss, eleven rózsabimbó az ajka, Liliomszín a homloka, a karja. Soká lesz még búzavirág a rozsba: Soká szorítalak még a karomba! Soká lesz, még a vadrózsa kipattan: Soká ég még ajakadon az ajkam! Móra [A másik oldalon: ] Többet nem küldök, mert úgyis a vasárnapi számba lesz ilyen czím alatt 10 kisebb versem: majd azokat küldöm el, de csak ha jó lesz! Mutterka, kedves anyja, Zsorzs egészségesek, csókolják. Gyula izzad: h. k. sz. cs: írásbelik. Szóbelik jövő hó 11, 12: tehát mi már 15-re végezünk. 25-kén megyünk Szegvárra s majd odajön maga is. Ezért az utolsó elhányt sorokért pedig bocsánat: alig bírok írni, úgy szédülök. Az édes anyám csókolja az ő jó kis lányát, én meg — ha nincs ellenvetése: ölelem: a fecske. írjon! 26
