Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
— de mondom, kész az áldásom, a szárnyát fogom még, de már csókol benneteket, mintha egy fehér galambot fognék a lábánál fogva, úgy csókoltatnálak vele!” Feleségestül együtt ölelnek mindakettőnket! De hát mit ér nekem minden, ha maga nincs itt! Én Istenem, még negyvenhat nap! És én addig gyötrődjek, szenvedjek, mint valami elkárhozott! Gyönge vagyok, nem bírok vigasztalódni: legyen maga erősebb lelkű és vigasztaljon engem is! Hiszen magának könnyebb, — mert én szeretem jobban magát! Jaj, csak most érzem, milyen erős gyökeret vert az én szerelmem: melyet szél, eső, esztendők múlása ki nem tép, csak a szívemmel együtt. Ugy-e kicsim maga most mosolyog én rajtam! Ügy, úgy, nekem szinte könybe borul a szemem, hisz én szenvedésre vagyok teremtve: maga mosolyoghat, maga boldogságra született. Hanem azért gondoljon énrám is. És ha máskor ír, már szerdára, akkor ne hagyja üresen a papírnak három oldalát, hanem írja tele sűrűn, mint én. Vagy fél maga éntőlem? Nem mer maga nekem írni? Pedig ha tudná, micsoda boldogságot hoz nekem minden betűje! Hogy ragyogja be minden szava sivatag magányom! És maga kíméli az írást, udvariasságból ír két-három sort hidegen, közönyösen. Vagy az én levelem is hideg? Ha hideg: azért hideg, mert maga nincs itt. Mert maga nélkül örökös éjszaka az élet! írjon, én egész világom, írjon sokat, írjon hamar! Mert fű nem eseng úgy harmatért, szomjas madár nem epedezik úgy vízért, mint én a maga soraiért. Ügy fordul, még a jövő hét elején is írok! Addig is Isten áldja meg. Kezeit csókolja örök híve, igaz szerelmese, a kinek szíve, lelke, minden gondolata a magáé: Móra Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Keltezetlen. A családi levelezés egyik rendezője, talán Hegedűs András, 1897-re datálta. Közelebbi elhelyezését két momentum teszi lehetővé: az egyik, hogy a levél pünkösd előtt íródott; a másik, hogy Móra és Walleshausen Ilona találkozásáig a levél megírásától még „negyvenhat nap’ ’ volt hátra. Egy másik, május 16-ra datált levél szerint e találkozásra jún. 25-én kerülhetett sor. Lehet ugyan, hogy a remélt találkozás a valóságban előrébb vagy hátrébb csúszott, a visszaszámlálás kezdőpontját azonban, legalább hozzávetőlegesen, elfogadhatjuk. E levél valószínű dátuma így: 1897. máj. 10. ősz van •' hangulatot kifejező metafora Móránál, a levél egész tartalma s valamennyi utalása kizárja, mind az 1896 őszi, mind az 1897 őszi időpontot; ilyen levelet Móra egyik időpontban sem írhatott. — Zsorzs: Kanizsai Nagy Zsuzsa. — fád: kedélytelen, kedvetlen ember. — az elválás előtt való este: sem időpontját, sem körülményeit nem ismerjük; Walleshausen Ilona egyik 1897 tavaszi, Hódmezővásárhelyre történt elutazása előtt kerülhetett rá sor. — kaptam a bátyámtól egy hosszú-bosz- szú, gyönyörűséges szép leveles: Móra István általunk ismert levelei közt ez nem maradt fönn. 9. MF — Walleshausen Ilonának, Kiskunfélegyháza, 1897. máj. 16. 25
