Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
jól teljen az idő. Ajánlottalak a jó akaratába — ha csak majd az új ismerősök el nem csábítják tőled. Leveled megjött még délelőtt. Flórával még nem beszéltem, mert csak este felé megyek haza (ma otthon vacsorázom), — azonban még tegnap említette, hogy ma újra irni fog neked a kárpitosné nagy esetéről. Én különben tegnap egy álló óráig bizalmas kettesben udvaroltam Weisznének, a ki kipanaszolta magát most te helyetted énnekem — látod, mit meg nem tesz az ember a Te kedvedért? Annak is nagyon örülök, hogy Te most, legalább Írásban, oly engedelmesen alá veted magadat az én akaratomnak. Ne félj, ezt a nyilatkozatodat megpirosplajbászolva tettem el — szükség esetére! No hiszen csak tréfából beszélek. Hanem arról, lelkem, már tréfán kivül is biztosíthatlak, hogy soha se teszed rosszul, ha engedsz az én akaratomnak, mert hiszen én akkor is csak nektek akarok jót, mikor máskép látszik s mikor Te nem is sejted, mit mért teszek. Tudod, hogy sok mindent előre láttam és megmondtam már, a mit más még nem is gyanított s a következmények legtöbbször igazat adtak nekem. A szőregi építkezés ívét nem írtam alá. Tudom, neked nincs kedved, nekem ugyan volna, de egyben-másban aggályaim vannak. Bizalmasan elárulom azonban, hogy Bob azzal fog ugratni téged, hogy Szőregre megyünk és elválunk tőlük. Látni akarja, hogy milyen képet vágsz. Nos, Te arra csak annyit mondjál nyugodtan: ,,Én azt se bánom, mert abban, a mit az én uram tesz, mindig meg lehet nyugodni, mert ő tudja, mit miért tesz.” Hadd irigykedjenek, öreg, hogy nekem milyen feleségem van! Csak persze ezt el ne mondd nagy bizalmasan bizalmas barátnődnek! Holnap, szerdán reggel Weisz küld egy skatulya piskótát, Manó süteményeket Pankának, én meg pár kiló őszi barackot nektek. Nagyon érett barackot nem merek küldeni, mert félek, hogy nem bírja ki az utat, se sokat, hogy rátok ne pusztuljon, ámbár gondolom, közösen fogyasztjátok s úgy nem sokáig tart, különösen ha most már Bob is segít, a kin a jeges kávékat jó lesz behajtanod! Most pedig ide mellékelem a Pósáéknak küldendő leveleket. Pósánénak levél, Sárikának képes-lap is elég; Pósa bácsinak pedig olyan nagy képeslapot vegyetek, mint a milyennel engem megtisztelt a doktor-kisasszony (öt krajcáros bélyeg kell rá!) s azt Panka írja és rajzolja tele ákom-bákomokkal, csak Brúnót rá ne rajzolja, te pedig a mellékelt pár sort vezesd rá. NB! Nehogy azt gondold, hogy a szerkesztői üzeneteket én csináltam! Az kizárólag a Pósa gyöngéd figyelmének a jele. Különben láthattátok a stílusból is. Hosszú, kimerítő (de magadat ki nem fárasztó!) leveledet várja, mind a kettőtöket igaz szívvel csókolva Aputok Sz., 909. VII. 20. 240
