Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
tokát tartott az ujszegedi lövőházban, a minek én csak csendes szemlélője voltam, ellenben a sváb konviktus kertjében ketten kugliztunk félóráig. Hálából aztán én bolondítottám a szegényt mindenféle tudományos bolondságokkal. 8-kor vacsoráztunk a Kassban s kettesben igen jót beszélgettünk 11 óráig. Akkor aztán hazajöttünk, minden sejtelme nélkül a következendőknek. Épen éjfelet ütött, mikor a könyvet letéve elkoppantottam a gyertyát s azt hiszem, két perc se telt bele, már a szokott mély álmomat aludtam. Ezúttal azonban nem álomtalan álmot: valami olyan ostoba és gonosz álmom volt, hogy a saját sikoltásomra felébredtem Gyertyát gyújtok: fél egy. Ezzel aztán vége is volt az éjszakának, az álmosság tisztára kiment a szememből. Körülbelül 2 óráig álmatlanul vergődtem az ágyban, aztán fölöltöztem és kiültem a kis folyosóra, ott vártam meg a hajnalt. Az, igaz, olyan szép volt, hogy megérdemelte az éjszakai kínlódást. 5 órakor aztán megint lefeküdtem s aludtam hétig. Most kissé lüktet a halántékom, de egyébként a szokott módon érzem magam. Mindazáltal délután aludni fogok — azért is írom most meg még délelőtt a levelet. A tiédet az elébb kaptam, szives figyelmedet, hogy még délelőttre ide irányítottad köszönöm. Ha csakugyan örömet szereztem nektek a magam részéről is a jóbarátok közül a Panka születése napján: az én örömem a legnagyobb. Azóta bizonyosan a levelem is megérkezett a kellő fölvilágositásokkal. Az én ajándékom a kar-lánc és a cukor. A játékok közül az egyiket Weisz néni küldi Pankának — a másikat én küldöm Putyunak, mert tudom, hogy milyen rossz az egyik gyerek kis szivének, ha csak a másik kap. A mama tegnap, szombaton délután írt, alighogy a levelemet elküldtem. Előbb nem akart írni, mert a születésnapomat várta, — de úgy látszik, nem tudta kivárni. Különben nagyon kedvesen ir s írja, milyen jól tettem, hogy eleve megírtam, hogy gyümölcsöt ne küldjön neked, ha kérsz is. Nyomban sürgönyöztem neki, hogy a magam részéről feloldom a tilalmat, tehát a gyümölcs mehet. Gyulától ma kaptam kártyát. Kedden már megy haza, Szegeden ki se szállván. Most pedig bejött Graca, a kinek a felesége már fent van, egészen rendben, s valamivel később Reéz Pál, a ki most szabadult ki a kórházból s ő tudja, miért „kötelességének tartotta” első sorban nálam vizitelni. Tömörkény nem lévén itthon, annyit locsognak közerővel, hogy alig tudom a levelet befejezni tőlük. Többet nem is írfiatok már, — ez azonban csak a Te tiszta szerencséd, mert már úgyis nagyon hosszú a levél s nem lesz hasznára a szemeidnek. Holnapig is igaz szeretettel köszönt, ölel és csókol benneteket: Ferkó Szeged, 909. jul. 18. NB. Balia a minap egy bizalmas órájában sok érdekes dolgot beszélt magáról. Egy részét elmondtam Bobnak, tőle megtudhatod majd s ezért sok mindent meg kell bocsátani az öreg Byllnek. 236
