Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
115 MF — Walleshausen Ilonának, Szeged, 1902. május 25. Édes virágom! Ösmerem jól a leányszivet, ha többet nem ösmerek is, mint a tiedet. Tudom, hogy nehezen várod a hétfőt és mégis rettegéssel: hátha ebben az igazán ész nélkül való munkában, a melyhez mégis annyi ész kell, meg is feledkezem rólad, hátha megint nem írok rendes időre . . . Nem, édes mindenem, most hiába esik a rettegésed és ha úgy szállhatnának a lelkek, mint a hogy nem szállhatnak, most én is elküldeném az enyimet tehozzád, végig-végig simogatni a te rózsás kis képedet: hogy most ne nyugtalankodj, mert ír az a rossz ember. És ha most tizenegy órai mise alatt végig lebben az arczodon valami hirtelen meleg szellő, majd utólag, levelemet megkapva gondolj arra, hogy az az én köszöntő lelkem czirógatása volt az . . . Most tizenegy óta lesz, körülbelül most mégy te templomba imádkozni. Mert remélem, hogy most, menyasszonykodásod utolsó heteiben megteszi már a mama a kedvedért, hogy ő főz és téged elereszt még délelőtt a jó istenhez, mint a hogy eleresztett menyasszonykodásodnak első, hajh, rég lepergett esztendejében! Ámbátor hiszen a munka, a dolog is imádság, a legszebb imádság — és akkor senki se imádkozik többet, mint te, édes angyalom. És ily értelemben a héten nekem is annyira kijutott az imádkozásbul, hogy bátran suplincza lehetnék pádovai szent Antalnak. Az éjszaka inspekcziós is voltam, négy óra után feküdtem le, de már nyolczkor ébren voltam. Általában úgy megszoktam a keveset alvást, hogy öt-hat óra most már tökéletesen kielégít. Nagyobb bajom az, hogy étvágyam még mindig abszolúte nincs. Pedig a koszt kitűnő, hanem a tortát már úgy meguntam, hogy tán az életbe se kívánkozom rá többet, mert mióta itt vagyok, még minden nap ettem. Hanem azért az ösmerősök állítása szerint napról-napra hízom és pirosodom! A mit azonban én nem hiszek el senkinek, mert érzem, hogy határozottan beteg vagyok. Nem a tőled való távolléteit értem, mert az énnekem már megszokott bajom, a mi mindig sajog — hanem amúgy is van valami testi bajom. Tudjátok, hogy a gyomrom nem dicsekszik valami föltétien kitűnőséggel és mégis mindig annyit ettem otthon, mint egy ökör. (Bocsássa meg némely félegyházi úr, hogy hozzá mertem magam hasonlítani!) Hanem itt úgy eszek, mint egy galamb (most meg hozzád hasonlítom magam) és tökéletes étvágytalanságnak örvend a gyomrom. Talán a víz szokatlansága teszi. Különben mindezekről személyesen meggyőződhetsz csütörtökön, a mikorára föltétien hazamegyek, mert már megkaptam az értesítést. Csütörtökön otthon leszek, pénteken, szombaton fönt, vasárnap megint otthon; különben menetelemről még addig értesítelek. Egy jó újságot is viszek, a mit azonban előre is megírok, addig is örüljetek neki mindnyájan. Szigetiéktől előbb is hallottam már, de nem sokat adtam rá, hanem az este Békefi maga mondta vacsora alatt nekem az egész társaság előtt, 207
