Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)

A levelek

Annyit már kiláttam, hogy nem olyan nehéz munka ez, mint a minőnek látszik. Egy van főkép, a mi megkönnyíti a dolgom: hogy ezek az urak városháznál, — törvényszéknél és mindenütt majd megeszik az embert, persze nem úgy, mint a mieink otthon, veszedelmes rossz szándékkal, hanem szeretetbül. Olyanok az emberhez egyszerre, mintha tíz esztendős te-tu-pajtások volnának.

Hanem hogy a részletekre térjek át, Kulinyival még azóta nem beszéltem, mert ő neki jóformán csak a neve szerepel a lapon. Békefivel folyton együtt vagyunk, szegény beteg ember erősen hiszi, hogy én leszek a jobb keze, — a mit a többi új ember ír, az mind szemét szerinte. Hiába igyekszem neki bebeszélni, hogy én ép olyan vagyok és sohse tanulom meg ezt a mesterséget, — nem hiszi. Hiszen szó sincs róla, én se hiszem, mert egy hét múlva olyan újságíró leszek, mint a pinty — hanem attól félek, hogy akkor meg minden munka az én nyakamba szakad. Ebben a mai, vasárnapi lapban, a mit holnap fogok elküldeni és te keddre fogsz megkapni, mindössze egy versem van, a holnapi, hétfőiben pedig tárczám lesz a Dugonics-társaság üléséről. Mert megjegyzendő, hogy a levelemnek ezt a bekezdésit már most, este írom a vendéglőben, mert reggel abban köllött hagynom az írást az ülés miatt. Ott találkoztam Kárpátival is, ő jött hozzám oda és biztosított mindenről, — valamint az országos képviselő is, Lázár György, a kivel ma délben találkoztam.

Ennek azonban története van, mely a legfontosabb s rátok nézve valószínűleg legérdekesebb dologgal függ össze: a koszt- és lakás-kérdéssel. Lakásom, melynek czímét a borítékra írom majd, mert kívülről még én se tudom, valami 150 lépésre van a szerkesztőségtől, a mely megint a Dugonics-téren van. Nagyon közel vagyok minden nevezetes helyhez. Szemben a gymnázium van, az én leendő (?) tanyám, negyedik ház ide az igazgató lakása, másik szomszédom egy templom. A szállásadóm pedig egy újság- és versiró kollégának, Szigethy Vilmosnak az anyja, Varga szegedi prépostnak az unokatestvére. Szó sincs róla, hogy valami olcsó lakás volna, ámbár állítólag a szegedi viszonyokhoz képest nem drága: 12 frt, de reggelivel. Főkép azért jöttem ide, mert mindenhová közel van és végtelen jó gyereknek látszik ez a Szigethy, a kit hiába hívnak Vilmosnak, a rokonságról láthatod, hogy nem zsidó. Érdekes dolog különben, hogy szinte öt esztendeje udvarol egy lánynak, csakhogy az ő eljegyzésük még nem volt meg (nekünk meg talán az esküvőnk is meg lesz már!), és szinte levéltár- noksággal biztatják a városnál. De mindezektől eltekintve is nagy hasznát veszem, mert ő már három éve itt van a Naplónál és sokban segítségemre van. Különben ő írja a Napról-napra czimű rovatot, ajánlom, hogy olvasd el mindig, igen kedves dolgok.

Kosztom, a mint előre jeleztem, 12 forintért van az úgynevezett „Kis Kass” vendéglőben. Még csak egyszer ebédeltem ugyan ott, tegnap délben s az ebéd pompás lett volna, ha otthon ehettem volna meg. Vacsorára már máshová mentem, valami tiszaparti kocsmába. Muszáj volt, mert Békefi kocsira ültetett és vitt magával. Paprikás halat, túrós csuszát és sült halat ettünk (én a középsőt nem), képzelheted, milyen volt! Egész Szegeden ez a leghíresebb halászkocsma, hanem amúgy olyan gyalázatos elhagyott külsejű, hogy oda úri ember nem jár. Hanem az írók nem úri emberek, hanem cigányok s most különösen híres cigányok voltak ott, azoknak a

202