Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
mondd meg azt is, édes galambom, mit tegyek hát? Mert a ki fölruházza a mezők liliomát, az bizony elfelejt nekem kalapot és kabátot küldeni és a ki kielégíti az ég madarait, az nem válaszol semmit, ha az én gyomrom éhesen korog az ebédért. .. Hanem a Szakácskönyvet minden dolgaim közepette is megvettem Szilvester-nap- ján, akár vihetem haza, akár nem. És nem mondok le a reménységrül, hogy rövidesen a kezedbe adom még én magam. Mert ha ég, ha föld alól teremtek én jegyet, és akkor hazamegyek talán hosszabb időre, mint ez az egy nap lett volna, a mikor úgyis csak azon szomorkodtunk volna, ki tudja, mikor találkozunk megint. Mégis jó volt ezt így gondolni: hogy hazamegyek újévre — így te is könnyebb szívvel öleltél meg, az édes anyámnak se fájt úgy, mikor megcsókolt. — És most ugy-e nem haragszotok, lelkem, különösen te is belátod, ugy-e hogy így, jegy nélkül nem lett volna értelme a hazamenetelemnek? Mert akkor igazán majd hiába dolgoztam volna ez alatt a két hét alatt. A mi egyet mást el köllött volna most hazulról hoznom, fehérneműt, mit — azzal nem is merek Julcsának alkalmatlankodni. Addig, míg hazamehetek, majd csak elpiszkoskodom valahogy — csak a ruhára értem — hisz én nekem már úgyis jó. Vagy pedig ha nem bírom kivárni a hazamenetelt, akkor majd lesznek édes anyámék olyan jók, hogy elküldik postán. Juliskáiul csak egyet kérek: hogy itt Pistáéknál ne emlegesse, hogy haza akartam menni — az okárul majd máskor szólok. Most pedig, tiszta szentem, nyugodj meg a változhatatlanban, kérd az istent, hogy vállaljak valami szerepet az E. körben, a mi legalább szabadjegyet biztosít, de mindenek fölött kérd, hogy adjon állást, ha még 700 forintosat is — hogy ha nyomorognunk köll is, együtt nyomorogjunk. Akkor igazán boldog lesz az esztendőnk, a mit adjon az isten mindnyájatoknak nálatok, nálunk, Zsuzsáéknál. Csókollak, csókollak: Ferkód 1901. jam 1. Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. a bucsu%ásmk is [. . .] csak egy-két napra s:-óit: Móra karácsonykor lehetett otthon, Félegyházán s szilveszterkor már újra otthon akart lenni. — Miskát megkeressem: valószínűleg Sántha Mihályt, aki korábban is Móra egyetemi társa volt, s láthatóan több dologban is a segítségére sietett. — A M-gnál: a Magyarország c. lap szerkesztőségében. — indulok a minisztériumba: Móra 1900. dec. közepétől dolgozhatott valamelyik minisztériumban, de nem mint minisztériumi tisztviselő (ami akkor jól dotált s kiváltságos állás volt), hanem mint valami alkalmi munka ellátója. — a Gerster-gyerekeket: nem tudunk róluk közelebbit. — Pistáik gyerekeinek: Móra Istvánnak ekkor már hét gyereke volt, de tanítványként alighanem „csak” István (sz.: 1887), József (1888), László (1890) s esetleg János (1893) jöhetett szóba, — aga budai vendéglős: akinél Péterfy Sándor ebédet akart neki biztosítani. Vö. az 1900. november 30-ai levéllel. — hiába dolgoztam volna ez alatt a két bét alatt: ez is azt mutatja, hogy Móra csak kb. december közepe óta dolgozott a minisztériumban, s ott se kereshetett valami sokat, ha a keresményét az útiköltség elvitte volna. — nem is merek Julcsának alkalmatlankodni: Móra Juliska, úgy látszik ekkor otthon, Félegyházán volt, de készült vissza István bátyjáékhoz Budapestre. — hogy vállaljak valami szerepet az E. körben: az Egyetemi Körnek, amelynek korábban egyik vezetője volt, csak egyetemistaként lehetett tisztségviselője, ez arra enged következtetni, hogy legalább formálisan ekkor is az egyetem hallgatója. — Zsuzsáiknál: Kanizsai Nagy Zsuzsáéknál. 190
