Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
1901 107 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest, 1901 .január 1. Édes Mindenem! El tudom képzelni azt a hitet a melylyel szinte biztosra vártál az este, — hiszen a búcsúzásunk is olyanformán történt, hogy csak egy-két napra szólt. Aztán elgondolom, mennyire nyugtalankodtál, mikor nem mentem az esteli vonattal. Hanem aztán hogy reggel nem kaptál levelet, abbul megint azt gondoltad, hogy hátha ma, újév napján megyek és körülbelül most, egy óra tájt, mikor ezt a levelet írom, még számítasz rá, hogy: hátha, hátha . . . Hasztalan. Én is bizakodtam, ha bizonytalanul is, még az este is. Hasztalan. Mikor megjöttem, az első dolgom az volt, hogy Miskát megkeressem. De még máig se bírtam vele beszélni, sőt még annyit se bírtam róla kitudni, itthon van-e már, vagy hogy egyáltalán járt-e otthon. A M-gnál kerestettem a jegyet: semmit se tudnak róla. Summa summarum: én itt maradtam s itt töltöm el az új esztendő első napját, — életemben először távol az édes otthoniul. És ha neked is szomorú a boldog új esztendőd —pedig ugy-e az — bogy ne lenne az nekem. Te mégis csak otthon vagy, azok közt, a kik szeretnek, ha én nem vagyok is ott, a ki jobban szeretlek magam, mint mindnyájan összevéve. Hanem én olyan vagyok idefönt, mint a madár, a kinek lefagytak a szárnyai (a szarvaimnak ne olvasd valahogy) s nem repülhet oda, a hova a szíve húzza. Soha, soha ilyen boldog uj esztendőt! A mint otthon is mondtam: nincs az a taposó malomba fogott jószág, a ki jobban igába volna fogva, mint én: reggel nyolckor indulok a minisztériumba, onnan szabadulok két óra után, háromtól ötig tanítom a Gerster-gyerekeket, azután, hogy ingyen ne essék az ebédem, a Pistáék gyerekeinek vagyok formális tanítója két, harmadfél órán keresztül. Gondolhatjátok, hogy mikor hazakerülök, nem köll már énnekem se vacsora, se olvasás, se versírás — hanem csak az ágy. Most még attul rettegek, hogy az a budai vendéglős is meginvitál valamelyik nap. És te, édes galambom bizonyosan azt írod majd ezekre: hogy csak ne tegyem tönkre magam, — és neked van jogod ezt mondani, hiszen már inkább a tied vagyok, mint a magamé: hanem 189
