Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
ciójára”, ügyeletességére azonban ekkor aligha kerülhetett sor. Vö. Móra következő levelével. — Pista: Móra István. — most állt meg az iskola előtt a főigazgató kocsija: talán bejcsi Németh Antal dr., a győri tankerület főigazgatójáé. — Mikor volt ott a veje, Mutterkám ?: özv. Kanizsai Nagy Ferencné férje: Kovács Sándor 103 MF — Walleshausen Ilonának, Felső lövő, 1900.június 4. után Kedves Ilonám! Ideje korán kapott leveledre sietek ideje korán válaszolni, egyrészt mert félóra óta esik a jég, nem mehetek semerre, másrészt mert, a mint leveledből értem, a komaság irányában nem lehet soká késedelmezni a nyilatkozattal. A választ én nálam nélkül is bátran megadhattad volna, ha csak ez volt akadály, mert hisz az én véleményemet ebben a dologban igen jól ösmered s tudod, hogy e tekintetben mindig pártodon voltam. Ha a mamánk szivit meg bírtad lágyítani, a mi azt hiszem, sok tüzes csatával járt, én szívesen leszek kereszttatája a legkisebb Kocsisnak. Ezt, mint legsürgősebbet, előrebocsátva, áttérhetek arra, hogy töltöttem az ünnepeket. Pünkösd napján délelőtt bevitt a manó a templomba reggel félnyolckor s ott köllött lógatni a nyelvem féltizenkettőig, a mikor ennek a fene német istentiszteletnek vége lett. Mert itt az a bolond divat van, hogy az istentisztelet kezdetekor bezárják a templomajtót s még csak vége nincs: lélek az ajtón se ki, se be. Nem tudom, mindig ilyen hosszú-e az evangélikusoknál a pünkösdi istentisztelet, vagy csak az én tiszteletemre nyújtotta ilyen hosszúra az esperes a prédikációt, a mely persze szinte német volt s a melyiknek minden harmadik szava az volt, hogy: tulipánt. Én legalább úgy értettem. Képzelhetitek, hogy csikorgattam a fogam és nem voltam éppen olyan szelíd, mint a kezes bárány. De még most se tudom elgondolni, mi gyönyörűsége lehet az úristennek abban, hogy az ember négy álló óra hosszáig óbégasson valami német éneket, a mellett úgy össze legyen szorulva a tömegben, mint hordóban a hering. Kint pedig fölséges tavaszi idő volt, a hársokon friss énekszóval dicsérte az istent a tenge- lice s néha a templomba is becsapódott a jázminok illata. Ha elképzeled a kínomat, elgondolhadd azt is, hogy a templomból megint elég volt nekem legalább 30 esztendőre. Délután, mikor mehettem volna sétálni, megeredt az eső és zuhogott vég nélkül. Este aztán megérkezett a vigasztaló — nem a Szentlélek, hanem a tárcsái cigánybanda. A kaszinóban összegyülekezett az egész intelligentia, valami 10 férfi és 30 asszony. Én nem mentem fel, tudtam, hogy igen költséges mulatság lesz, mert ide egy évben egyszer jön a cigány, hanem akkor forintokat dobálnak neki tányérozáskor. Lefeküdtem tehát, hanem 9 órakor jött értem a deputáció s az ágyból vittek a bálba, ahol tánc ugyan nem volt a hely szűke miatt, csak csendes pletykázás sör és muzsikaszó mellett. Nem ittam semmit, a mit mondanom is fölösleges, hanem 9 órától 11-ig elhánytam a cigánynak 2 frt. 50 krt. Még most is rosszabb, mint ha a fogam 181
