Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
húznák, ha rágondolok. Különben is kutyának való kedvem volt, csak az derített föl némileg, hogy az arcképed kézről-kézre járt és mindenki olyan megjegyzést fűzött hozzá: hogy: herczig, groszartig, schön, fess. Persze az arcképeden az nem látszik, hogy kicsi vagy. Valaki azt jegyezte meg, hogy igen hamis szemeid vannak. Hátha még azt látná, hogy te szoktál azokkal a hamis szemekkel énrám nézni néha (különösen ha ketten vagyunk!) Annál fölségesebb volt a másik nap, hétfő. Elindultam reggel 5 órakor, 12-re átértem a Stajerhatáron s megebédeltem egy kis stájer faluban, Neuhvekkirchenben, aztán este 8 órára más úton jöttem haza. Valami fölséges szép vidék, a mit szóval leírni én se tudok. Csak az bosszantott mindig: hogy minek is teremtett ide az isten németet. Nem bírom ezt a népet sehogy megszokni. És ezért nem igen kívánkozom én ide vissza, főképpen pedig a vallás miatt. Az egész faluban három katholikus család van, a többi mind protestáns, a tanári kar is, a fiuk nagy része is. Nem igen sokra tisztelem ugyan ezt a mi vallásunkat, hanem azt még se szívesen hallgatnám, hogy az én vallásom butaságáról az beszéljen, a kinek a hite még vadabb. Nem hiszem ugyan, hogy ily eset forduljon elő, de fordulhat s az ilyen súrlódások mindenütt kellemetlenek. Különben állás mindenütt van és magyar vidéken is van nagyon sok szép hely. Ez a legkevesebb, csak odáig eljussunk már egyszer, hogy te egyedül csak az enyém légy, ne a mutterkáé, meg a mamáé, éppen csak egyedül az enyim. A mely idő azonban egyelőre messze van, valamintségesen az is messze van még, mikor téged újra megölelhetlek, — persze csak úgy, ha mutterka megengedi. A mennyiben 23.-án lesznek ugyan a vizsgák, de a magánvizsgák csak 25.-én, így tehát én 28-ka előtt aligha ölelhetlek meg, még ha mutterka előbb megengedné is. A múltkori vétkemet, a mit ugyan csak álmomban követtem el, megbocsátotta, — most másikat is követtem el, ezt azonban ébren, de tudtom és akaratom nélkül, nem is ellened, mert csak a magam vagyonát rongáltam meg: a mennyiben a lepedőmön akkora lyukat égetett a szivarom, mint egy borsószem. Csak annak örülök, hogy te még nem szidhatsz meg érte, mert ez nem közvagyon még, az édes anyám pedig sokkal jobban szeret, minthogy meghúzná érte a fülemet. Ezek után isten veled! Azt, hogy gondolj rám sokat, hogy álmodj rólam ébren is, alva is: nem is írom, mert tudom, hogy úgyis hasztalan. Én azonban örökkön rád gondolok, a ki nekem szentebb vagy, mint hívőnek az oltáriszentség s a kinek én vagyok kicsi szájú, sok csóku vőlegénye: Ferkó Azt azonban ajánlom, hogy ne csókold végig levelem minden sorát tízszer, mert tintás lesz a szád. Megkapták-e mamáék a pénzt? Tintával írott autográf, az Egyetemi Kör levélpapírján, MFM ír. Gyűjt. Keltezetlen. Mivel Felsőlövőn, pünkösd után íródott, valószínű keletkezési ideje 1900. június eleje (4. után). — 182
