Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)

A levelek

Isten gondoskodott rólunk. Sándor bácsi azzal fogadott az este: no, öcsém, tudja-e már, hogy el akarják vinni tanárnak? — Nem én, hova? — Felső-Lövőre, Vasmegyében, két hónapra, havi 80 forinttal. Az egész éjjel nem tudtam aludni az örömtül. Most sietek nektek írni, azután viszem az örömhírt Pistának.

Uj hazám bizony nagyon messze van tőletek, hozzátok. Keresd meg a térképen Vas-megyét, közel Stájerországhoz, a magyar határon van Felső-Lövő (Ober-schütz). Azt mondják, valami fölséges szép hegyi-vidék, van folyóvize, erdeje, szóval az Isten is poéta-ember számára teremtette, a ki hozzá botanikus is. Végtelen előnyös dolog, hogy a katonasághoz ott nemcsak pénzt szerzek, hanem németül is megtanulok.

A mi a debreceni utat illeti, arra nézve most már, illetve most még semmi bizonyost nem írhatok. Pénteken mennénk, de nekem már május elsején be kell rukkolnom új hazámba. Ma délután beszélek az igazgatómmal, a ki fönt van Sándor bácsinál, aztán majd újra írok, hogy miben állapodtunk meg, mehetek-e Debrecenbe. Muszájna pedig mennem, mert a díszülés programmjába én is föl vagyok véve valami verssel, a mit egyrészt örömembe, másrészt a pakolás gondjai miatt, nem tudom, hogy készítek meg. — Szóval újabb fordulatról tudósítalak benneteket.

Csak azért szeretnék Debrecenben találkozni veletek, mert ki tudja, mennyi időre utolsó volt az állomásnál az a sebten adott csók? Ki tudja, találkozunk-e még júniusig? Mert innen már nem lehet minden második héten hazaszaladnom, hiszen olyan messze van, hogy az úti költség valóságos vagyon.

Újabb levelemig is Isten veletek! Mindnyájatokat ölel,

téged ezerszer csókol:

Ferkó

Bp. 900. ápr. 24.

Ha levelet írsz, péntek délig az Óvoda-utcába irj.

F.

Ha esetleg följönnétek Debrecenbe, hozzátok fel azt a két könyvet, a melyikben azok a színes virágképek vannak. Minálunk tettem fel a gerendára.

Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt.

Mamának [...], tatának: szüleinek. — Sándor bácsi: Péterfy Sándor. — nem kell aggódni a katonai költségek miatt: Mórának nem sorkatonaként, hanem ún. egyéves önkéntesként kellett bevonulnia, ezek pedig maguk fedezték fölszerelésük bizonyos részének költségét. — Pistának: Móra Istvánnak. — A mi a debreceni utat illeti: nem tudjuk, milyen „díszülésen” kellett volna Mórának Debrecenben szerepelnie. — Pénteken mennénk: ápr. 27-én; aligha jutott el, ápr. 28-án már Felső-Lövőn tanár. — igazgatómmal: Höllig Károllyal. Vö. Kelényi Ferenc: Hollósy Kálmán és Móra Ferenc Felső Lövőn. Soproni Szemle, 1961. 1. sz. 55—61.

179