Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
95 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest, 1900. február 19. Édes Angyalom! Azt hiszem, most megint elszomorodsz, mikor újra azt látod, hogy levélpapírra írok, nem félív, vagy egész ív papírra, mint az hajdanában, a régi jó időkben szokás volt. Vigasztalódj meg azonban: ha ez a levélpapír tele lesz, a másikra is írok. Mert ha öröm neked, mikor levelet kapsz tőlem, ha nehezen várod az órát, mikor legalább írásban leborulok előtted, — hidd meg, én is nehezen várom azt az órát, mikor legalább írásban megsímithatom a hajadat, megcsókolhatom a kezedet, — egy heti küz- ködés, egy heti hiábavaló munka, egy heti gyötrődés után nekem is szent ez az idő, mikor lélekben veled vagyok. Hogyne volna kétszeresen, százszorosán, ezerszeresen drága most, mikor a nemcsak lélekben, hanem valósággal való hazamenés reménye legalább is bizonytalan. Hogy a Zsorzs nagysám nevenapjára nem megyek haza, azt láthatod jelen levelemből is, mert hiszen ha hazamennék, most nem írnék levelet, hanem mennék még ma este. Ha megyünk — és akkor Gyulával együtt — szombaton este megyünk a mi rendes vonatunkkal, a 8 óraival. A mit különben addig majd megírok még. Előbb semmi esetre nem mehetek, egyrészt az előadások, másrészt egyéb, hivatalos elfoglaltságok miatt. Mert utolsó levelem óta nagy változások történtek a Körben: eddigi dolgaimon kívül én vagyok az iparbizottság titkára (annak idején, mikor utoljára otthon voltam, benne volt ez a dolog a Friss Újságban is), — azonkivül átvettem az Egyetemi Lapok társszerkesztőségét is a jövő számtól fogva. Legalább a szabadjegyem végkép biztosítva van. Mindezekkel azonban nagy munka és nagy felelősség jár, noha munkahiányról eddig se panaszkodhattam. — Éppen mielőtt e levélhez foghattam volna, jött hozzám Gyula, aztán elbeszélgettük az időt. Holnap délután is eljön, mert — azt mondja — végkép elunja magát otthon. Átadtam neki a mama levelét, a mirül te talán nem is tudsz. Csütörtökön ugyanis kaptam a mamától egy levelet, melyben igen szívesen invitál haza szombaton este vacsorára, persze meglepetésképpen, — tehát megírja azt is, hogy külön válaszoljak neki, hogy ti ne is sejtsetek a dologról semmit. Fölhasználom azonban az alkalmat és válaszolok most a te leveledben: hogy ne tessen haragudni ténsasszony mamánknak, hanem majd csak mához egy hétre teszem tiszteletemet, legelőször az üzletben, borotválkozás okáért. Addig is vagyok kézcsókoló vejeura. Pistáéknál nagyon régen voltunk, már a mennyire régiségnek lehet nevezni azt az időt, mióta hazulról eljöttem. Nekem bár nem két hétnek, hanem századoknak tetszik. Megeshetik, hogy holnap délután átmegyünk hozzájuk. Hanem most már nem igen van időm a másik levélpapírt teleírni. Nem jó lesz, ha csak egyszerűen csatolom ehhez s inkább te írd tele a te rendes levelecskéd mellett még ezt is? Sietnem kell ugyanis a thea-estélyre. Most, ma este van a harmadik s én ezen is 169
