Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
teszek magamnak azért, mert elvállaltam a beszéd-mondást, a mi új kalappal és keztyüvétellel jár! Óh, az valami isteni szép lesz, mikor én ott kigyúladt szemekkel beszélek az örök életről, miközben lelkembe az a kérdés rágódik: hogy sose lesz-e már vége ennek az én sok nyomorúságomnak, istenverte, örökös vergődésemnek! . . . (Múlt leveledben te is panaszkodsz, életem élete, hogy te félsz valamitül, hogy téged bánt valami: írd meg, drága szerelmem, mi az ?) Hanem vigasztalásodra megígérem azt is, hogy ezentúl nem a régi rend szerint levelezünk, illetve nem a mostani, hanem a régi szerint: két levelet kapsz tőlem heten- kint. A mint te ezt megkapod, rögtön válaszolj, — arra aztán én — nem várva vasárnapot — megint mindjárt írok. És abba a levélbe, a melyikben nagyon sok-sok mondanivalóm lesz majd, megírom majd azt is: mi bánt engem már egy hónap óta, mért olyan egyhangú és fáradt nekem most minden levelem, minden gondolatom . . . Addig is az én édes jó Mutterkámnak, édes anyánknak, tantie-nak igaz szeretettel kezeit csókolom, téged pedig, mint hívő a sakramentumot, végtelen szeretettel ölellek, csókollak: Ferkód Bpest, 99. okt. 22. U. i. Ezt a mellékletet mamáéknak írom. — Halottak napja egy meglepetést hoz számodra. Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Pistától: Móra Istvántól. — Péterfy: Péterfy Sándor. — nov. 15—20. közt lesz a vizsgám: Móra megint tévedett; ekkor sem tudta letenni alapvizsgáját. — hazamennék 11.-kére: Márton-napra, édesapja nevenapjára. — Klapka tábornok sírjánál tartok beszédet:megtartotta. Vö.a nov. 15-ei levéllel. — mi bánt engem: bátyjának, Móra Istvánnak valami megjegyzése okozott bánatot neki. Vö. az okt. 28-ai levéllel. — Mutterkámnak: özv. Kanizsai Nagy Ferencnének. — édes anyánknak: özv. Walleshausen Jánosnénak. — tantie-nak: Kanizsai Nagy Zsuzsának. — sakramentumot: szentséget. — Ezt a mellékletet: nem világos, mi az a „melléklet”, amit édesanyjáéknak írt. Lehetséges, hogy a „melléklet”-et Walleshausen Ilona továbbította Móra Mártonéknak, ezért nem maradt meg e levéllel együtt az is. 85 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest, 1899. október 24. Kedves Ilonkám! Végre valahára van egy nyugodt órám, a mit neked szentelhetek. Sok-sok az írni- valóm, hisz egy egész hete már, hogy nem öntöttem ki a lelkem előtted — hanem előbb mégis a bocsánatkérésen köll túlesnem. Ugy-e lelkem, haragszol rám? A mért hogy nem írtam csütörtökön. És tudom, hogy nem hiszed el, ha azt irom, hogy egy kicsikét se voltam oka. Látod, kicsim, most is itt van az orvosságos üveg előttem, mindig, mindig szedem már öt nap óta. 146
