Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Vö. az okt. 8-ai levéllel. — Pistáik: Móra Istvánék. — a tata: Móra Márton. — a vizsgák idejét: decembert—januárt; az alapvizsga kelte: 1900. jan. 25. — az öregre: Péterfy Sándorra. — Ba/ázszsal: Nánási (Nánássy) Balázs vagy Juhász Balázs. — Ézsau: bibliai alak. — Zsuzsám: Kanizsai Nagy Zsuzsa. — Mutterka: özv. Kanizsai Nagy Ferencné. — Béláik: talán Holló Béla (1876—1932), dr. Holló Lajos (1859—1918) helybeli ügyvéd, politikus, újságíró unokaöccse; ekkor ügyvédjelölt. — járatom az Bágyetemi Papokat: Mórának ekkoriban a következő versei jelentek meg itt: A magyar ifjakhoz! (1899. okt. 15.), Éjszakák (1899. dec. 1.), Hajnalhasadás (1900. jan. 1.), Isten (1900. febr. 1.), Ex tenebris (1900. ápr. 1.). — róluk (r Pista egy verset: nem tudtuk fölkutatni. — félig-meddig már tanár bácsi leszek: ha leteszi az ún. alapvizsgát. 84 MF — Walleshausen Ilonának, Budapest, 1899. október 22. Egyetlenem! Te bizonyosan a legszebb reményekkel eltelve várod ezt a levelet már akkor, mikor én még csak hozzáfogok a megírásához. Ennyi erővel ugyan hamarabb is megírhattam volna, azonban nem akartam rossz híreimmel elrontani a vasárnapodat. így legalább nyugodt vagyok arról, hogy egész nap boldogan, szép álmokat szőve gondoltál rám, a ki ezért cserébe szomorú meglepetéssel alkalmatlankodom neked: meg vagyok én átkozva a vizsgáimmal! Ne ijedj itt meg, hogy talán elbuktam volna a vizsgán — ó nem, el se jutottam odáig. Az ok pedig az, a mivel azt hiszem, egész életemre megvert a sors: a szegénység. Már a múlt levelemben is érintettem, hogy Pistától fogok kölcsön-kérni a vizsgadíjra 10 frtot. Mert Péterfy hallgat; nem tudom, csak egyszerűen megfeledkezett-e a dologról, vagy pedig a vacsorát tudja bele az öt forintba. Egyébként már egy hete, hogy elutazott és nincs itt Pesten. Aztán Pistához fordultam volna, a ki annak idején megígérte a segítséget, csak szóljak. Hanem azoknak most végkép nincs pénzük, már 15.-e óta, Pista halottak napjára, illetve a jövő hónap elsejére ígért segítséget. Körülbelül akkorra döntenek a tandíj folyamodványok fölött s az én tandíjamnak legjobb esetben is a felit, 15 frtot fognak elengedni, a másikat, szinte 15 frtot meg kell fizetnem. Ennek azonban még van egy módja, a mit ki tudok járni, hogy elengedjék az egészet. A vizsgadíjat azonban okvetlenül meg köll fizetnem a jövő hónap 5-ig. Módját is ejtem addig akárhogy. Ilyenformán azután nov. 15—20. közt lesz a vizsgám. Hanem akkor már meglesz, ha száz ördög állna is az utamba . . . Hát ugy-e elszomorodtál, lelkem? És ilyenformán az az utógondolat is fölébredt benned, hogy hátha így a hazamenetelem is elmarad ? Nem, édes mindenem, még ha utána való nap lenne a vizsgám, még akkor is hazamennék 11.-kére, mindenmódon hazaszaladok, hogy, ha csak egy napig is, boldog ember lehessek. Halottak napjára nem mehetek már csak azért sem, mert akkor a Klapka tábornok sírjánál tartok beszédet a temetőben, mint az egyetemi ifjúság szónoka! Mért is, hogy te nem hallgathatsz meg, pedig micsoda kedves dolog lesz az, mikor én ott deklamálok tele tűzzel, lelkesedéssel a soha el nem múló dicsőségrül és belül, lelkemben szemrehányásokat 145
