Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)

A levelek

volna, mert az meg az én tetszésemet nyerte volna meg. Mert végre is nevetséges volna (ne neheztelj meg ezért a szóért!), ha bosszantó nem volna, hogy te énnekem 38 soros leveleket írj, a miből három sort még elfoglal a megszólítás, az aláírás és a dátum. Lehet, hogy mosolyogsz afölött, hogy a sorokat is megolvasom, hanem én meg azt találom furának, hogy neked minden leveled annyira ki van mérve és szabva hosszúságra és hangra egyaránt, mint a hogy egyformán rövidek és kimértek a névnapi gratulátiók. Pedig nekem nincs minden hétfőn nevem napja.

Ezeket azonban nem szemrehányásképpen mondtam. Mert vagy nem akarsz nekem úgy írni, a hogy én szeretném, és akkor úgy is hiába beszélek, vagy nem tudsz mit írni és akkor megint hasztalan minden panaszkodásom, mert arrul magad sem tehetsz. Csak azért írtam meg ezeket, hogy ne lepjen majd meg, ha a jövő levelem én is olyan vonalazott levélpapírra írom, én is alul, fölül elhagyok három újjnyit és a többire írok neked olyan kedves-udvariasan, mintha a névnapodra gratulálnék. Különben én még tán a Kocsis Fáni nevenapjára is melegebben gratulálnék, mint a hogy te írsz nekem.

Látod, lelkem, te teszel mindig szemrehányásokat énnekem, hogy milyenek a régi leveleim a mostaniakhoz képest — és most én sajnálom nagyon, hogy otthon vannak azok a leveleid, a miket Vásárhelyrül a legnagyobb elfoglaltságod közt írtál nekem, — mert különben haza küldenék belülük egyet: mert azok legalább is kétszer akkorák, mint ezek, — azt a különbséget pedig, a mi az akkori és mostani levelek hangja közt van, ki se lehet mondani.

Lehet, hogy erre tata majd megint azt írja nekem, hogy ne gyötörjelek az ilyen beszéddel, azért még egyszer kijelentem, hogy én ezzel se gyötörni nem akarlak, se szemrehányást tenni nem szándékozom, de még arra se kérlek, hogy változtasd meg a leveleid hangját és formáját, mert az nekem még is csak fontosabb, mint az a két- három tű, a mit te megkötsz az alatt az idő alatt, a mit a rövid levéllel megspórolsz. Nem kérlek arra se, mert már sokszor ké±telek, és te mindig agyonhallgattad a kérésemet.

Mert Isten uccse komolyabb dolog a trimflis, mint a szerelem!

99. május 17. hétfő.

99. április 18. kedd. Lám, tegnap már májust írtam és ma veszem észre, hogy még kegyetlen áprilisi szelek fújnak. Ma is fogok azonban hibát elkövetni az írásomban, a mit azonban, remélem, megbocsátasz. Mert rettenetes mód sietek írni, mert még a ma kiszabott tanulandó rátám hátra van. Nagyon bolond hetem lesz, mert a rendes munkáim mellett még korrectúrába is bejárok a héten, a mellett az ásványtant is be akarom fejezni, mert akkor aztán elvégezek mindent s most már csak ismétlek vizsgákig. A korrectúrába is be köll járnom Endre helyett a héten, mert hiába, sok a költségem. Kalapot is, czipőt is vennem köll, egy öt forintos könyvet is most köllött vennem, másikat négy forintért elsején veszek, — még csudálom is, hogy ennyi mindenre telik az én pár garasombul. Az is igaz, hogy visszajövetelem óta éppen 15 krt adtam oda dohányra és most mái egy hét óta nem dohányozok, egész hazamenetelemig. Mivel éppen pénzbeli dolgokrul írok, egy füst alatt megkérlek, nyugtasd meg anyá119