Kőhegyi Muhály - Lengyel András (szerk.): Móra Ferenc családi levelezése - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 3. (Kecskemét, 1987)
A levelek
Nem csak olyan szóbeszéd ez, kicsim, komolyan attul félek: megőrülök. Soha ilyen megháborodott nem volt még a lelkem. Tudod, hogy tavasszal különben sem olyan vagyok, mint máskor: egész ki vagyok forgatva magambul. És elképzelheted, micsoda kín lehet nekem, a ki bolondja vagyok a napsugárnak, a ki valami kimondhatatlan gyönyörűséggel szoktam magamba szívni a tavasz kék levegőjét, nekem örökös gépzúgás közt a nyomda fojtó, nyomasztó levegőjét szívnom örökkön égő lámpák mellett, mikor odakint a tiszta égen nevet a nap! És a mellett folyton üldöz a tavalyi tavasz emléke! Azok a felejthetetlen napok! Aztán meg ezeknek a mostani napoknak az emléke! A keddi séta! Mikor a tavaszi langyos esti szél úgyis valami végtelen gyönyörűségbe ringatta el a lelkemet, s hozzá még a te ölelésed, a te égő csókod egész elhódította a lelkemet! Aztán azok a mennyországnál többet érő perczek a kis szobában! Az a kedden este történt beszélgetés nálunk, mikor temelletted olyan hangosan dobogott a szívem! Aztán a teafőzés gyönyörűségei, azok a titkos gyönyörűségek, a miknek az édességit csak mi ketten ösmerjük! Mondom, mind, mind ez összevegyül a lelkemben! És a múlt napok édessége valami megnevezhetetlen keserűséggel tölt el! Sokszor úgy hirtelen elfog az a gondolat: milyen jó lenne meghalni. Hirtelen, fájdalom nélkül, váratlanul! De csak te veled együtt! Vagy hogy legalább egyszer még megcsókolnál, de úgy igazán, olyan tűzzel, olyan lélekbül, mint a mikor a csók a te szíved is hevesebb dobogásba hozza! Siess, édes boldogságom, siess, drága kis anya, édes leveleddel megnyugtatni, mert nem tudom, mikor csillapodik le máskép ez a tomboló keserűség! írj, mihelyt levelem megkapod, külön, kis apának is sokat, sokat, szívedből, szerelmesen! Kis kezedet, égő arczod, édes ajkaid, szerelmes szemeid százszor csókolja ölelő Ferkód Tintával írott autográf. MFM ír. Gyűjt. Keltezetlen. A levél egy korábbi tulajdonosa-rendezője 1900 márciusára datálta. Ez azonban alighanem téves. Az íráskép, az aláírás formája s a korrektori munkára való utalás kb. egy évvel korábbra, 1899 márciusára—áprilisára helyezi. A Magyarországnál ugyanis Móra csak kb. Péterfy Sándorral való együttműködéséig dolgozott, illetve valamivel azt követően. (Nem elképzelhetetlen 1898-ra datálása sem.) 73 MF — Walkshausen Ilonának, Budapest, 1899. ápr. 17—22. Kedves Ilonám! Olvasom, hogy nagyon megörültél annak, hogy „kedves, aranyos levelemet naplóformában küldtem” és szeretnéd, „ha ezután is mindig így küldeném”. Véghetetlen örülök, hogy megnyerte a tetszésedet, hanem azért sokkal jobban szerettem volna, hogy, ha nem nyerte volna is úgy meg a tetszésedet, valamivel hosszabb levelet írtál 118
