Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Pállfy Zoltán: Egy "belehelyezkedési játszma" (módszertani) tanulságai
Fiatal Néprajzkutatók III. Konferenciája PÁLLFY ZOLTÁN Babes-Bólyai Tudományegyetem, Kolozsvár Egy „belehelyezkedési játszma” (módszertani) tanulságai 1 Az adatközlő is ember - ő és világa nem csak akkor és úgy létezik, amikor és ahogyan én „felgyújtom”. Egy ilyen meggondolás egyszerre állít megkerülhetetlen etikai és módszertani problémák elé.2 Számára a „másik ember” én vagyok, az idegenből érkezett kutató. „Indulásból” semmi sem indokolja jelenlétemet az adott közösség szempontjából, így a „munkám” szempontjából elengedhetetlen kommunikációs interakciók érdekében meg kell próbálnom valami módon motiválttá tenni ottlétemet. Azt, hogy többnyire egyedül vagyok egy egész közösséggel „szemben”, megpróbálhatom előnyömre fordítani. Kiindulhatok abból, hogy - a helyzet természetéből adódóan - nem csak én kérdezek; engem is tesztel az adott közösség. Fontos tehát, hogy a „megfigyelteknek” az „idegenről” általában alkotott előfeltevéseit hogyan-mennyire igazolom vissza. Saját jelenlétem a kutatási helyzetben semmiképpen sem semleges tényező. Miközben egy bejáratott világértelmezési modellel, kommunikációs kóddal ismerkedem, jelenlétemnek hatása van erre, a kölcsönhatás (bármilyen is legyen az) megkerülhetetlen. Két alternatívám van: vagy igyekszem megszabadulni az „idegen” státustól, vagy éppen kihangsúlyozom, azaz igyekszem olyan kommunikációs helyzeteket előidézni, melyekben jelenlétem katalizátor-jellegű. Az alábbiakban az első lehetőség egy példáját vázolom, tehát egy státusváltásra alapuló belehelyezkedési játszmát3 , illetve ennek néhány tanulságát. Jóformán már indulás előtt4 kiderült, hogy egyáltalán nem egyszerűen csak arról van szó, hogy elvisszük a búzát a malomba, ott megőrlik, s aztán hazahozzuk. Az egész célszerűbben is megoldható lett volna. Például az egyik szomszéd lovas fogatával vállalkozott a szállításra, azzal gyorsabban és könnyebben megjárható az út. Azonban úgy nézett ki, hogy ha már ott vagyunk mi, érdekesebb velünk menni. Hogy mennyire nem az általunk megszokott racionalizáció szerint történt az egész, arra később még több példa is lesz. A malomba menni utazás, mely T.M.-nek5 nem csak konkrét célja miatt fontos. Egy időre odahagyhatja a fárasztó munkát, s „körülnézhet a nagyvilágban”. Ugyanakkor az otthontól való eltávolodás, a kilépés a megszokottból bizonyos rizikófaktort is jelent, így az együttélő tudáselemek kohéziója még erősebbé válik T.M.-ben, amit -hozzánk való-6 viszonyulásai messzemenően tükröznek. Minden mindennel kapcsolatban áll. Még ez a rövid utazás is szerteágazó és sokféle kapcsolatok ápolásának alkalma. Mi több, egy, a mi fogalmaink szerint kevert, heterogén, s bizonyos módon szinkretikus szervezettségű tudásanyag 20
