Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Balogh Balázs: Ungarndeutsch kutatás Geretsrieden
Fiatal Néprajzkutatók III. Konferenciája BALOGH BALÁZS Néprajzi Múzeum, Budapest Ungamdeutsch kutatás Geretsrieden 1944/45 telén, a közeledő orosz csapatoktól való félelmében, a magyarországi német nemzetiségű falvak lakosságának egy része nyugatra menekült. Sokuk soha többet nem tért vissza Magyarországra. Az otthonukban maradottakra a szervezett kitelepítés várt. A II. világháborút követően, 1945 és 1948 között, több mint 200.000 magyarországi német (ungarndeutsch) került a kényszerkitelepítés embertelen sorsára. Mint Európa megannyi országában, úgy Magyarországon is, a nemzetközi egyezmények értelmében rendelték el a kitelepítést, a német nemzetiségűek „kollektív bűnössége” miatt. A majdnem száz százalékig németajkú, dunántúli Pusztavám is erre a sorsra jutott. Lakosainak egyes csoportjai elmenekültek, sokukat kitelepítették és egy részük - nyelvében erősen elmagyarosodva - napjainkban is Pusztavámon él. A Pusztavámról ily módon elkerült ungarndeutschok és leszármazottaik, ma zömmel egy Geretsried nevű bajor városkában élnek. Geretsried, Münchentől mintegy 40 km-re délre, a Loisach patak és az Isar folyó közti keskeny földsávon terül el. AII. világháború alatt, a mai kisváros helyén lakóház nem állt még, csak egy több kilométer hosszan elterülő bunkerkomplexum, ami fegyverraktárként és lőszergyárként működött. Ezek az épületek 1945 tavaszán részben megrongálódtak a Szövetséges légierő bombázásakor. A háború után megürült bunkerekbe és a gyárban dolgozott kényszermunkások megürült barakkjaiba költöztek be az első front elől menekülő, otthontalan német csoportok. így került az egyik viszonylag épen maradt geretsriedi bunkerbe egy pusztavámi család. Ők híresztelték el a többi, környékbeli bajor parasztgazdaságokhoz betelepített és dolgoztatott, Pusztavámról származó család körében, hogy ezekben a barakkokban és bunkerekben letelepedési lehetőség van. A pusztavámi ungarndeutschokat összetartó erős közösségi szellemet jól jellemzi, hogy idegenbe szakadva és erősen szétszóródva is keresték egymást a falubeli családok. Az 1950-es években például 77 pusztavámi család költözött az időközben egyre gyarapodó Geretsriedre. Természetesen jöttek ide nagyszámmal máshonnan kitelepített németek is. A pusztavámi németek azonban olyan összetartok voltak, hogy Geretsrieden belül is jószerivel egy helyre költöztek, ahol aztán egy saját kis lakónegyedet építettek ki, amit Jakob Bleyer-Siedlungnak neveztek el. Ezt a lakónegyedet - ahol a pusztavámi ungarndeutschok mint „falu a városban” élnek - azonban a többi Geretsrieden élő német népcsoport nem nevezi soha a hivatalos nevén, hanem egyszerűen csak „Ungamsiedlung”-nak (Magyar településnek) hívják. Ezzel természetesen nem a magyarországi németek nemzetiségét 42
