Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Balogh Balázs: Ungarndeutsch kutatás Geretsrieden
Kalocsa, 1993. november 15-19. kívánják megnevezni, hanem azt, hogy honnan kerültek oda. Mivel Geretsrieden nincs „őshonos” (bajor) lakó, mindenki „bevándorló”, ezért különösen érdekes, hogy egy településen négy nagy, különböző területről menekült és különböző kultúrájú német népcsoport él, több mint négy évtizede együtt. (Magyarországi-, sziléziai-, szudéta német és erdélyi szász.) Maga a - mára mintegy 20.000 lakosú - városka pedig teljesen bajor környezetben van. A rendelkezésünkre álló statisztika szerint, összesen 103 település fogadott be 1948-ig Bajorországban számottevő magyarországi németet. (Természetesen az azóta eltelt évtizedekben rengeteg társadalmi mozgás volt, tehát ezek az adatok csak tájékozódásra használhatók.) Ráadásul az egy községbe telepített ungarndeutschok, sokszor Magyarország teljesen különböző tájairól kerültek össze. E nagyarányú szétszóródás következménye a viszonylag gyors asszimiláció, és hogy az 1990-es évekre csak Geretsrieden találhatunk még zárt, kompakt ungarndeutsch közösséget Bajorországban. A kb. 1000 lelket számláló magyarországi németek, zömében pusztavámiak által alkotott közösség, mintegy fele-fele arányban katolikus, illetve evangélikus. Itt Geretsrieden, a pusztavámi németek körében végeztem terepmunkát és kérdőíves gyűjtést 1992-ben. Hogy a terepen szerzett tapasztalataimat más Bajorországba telepített ungamdeutsch családok kutatására is kiteijesszem, egy kérdőívet küldtem 300 példányban szét, Bajorország szerte. A több mint száz megválaszolt kérdőívet visszaküldők, 1903 és 1953 között születtek és zömmel férfiak. Célom az volt, hogy a geretsriedi ungarndeutschok akkulturizálódását feltérképezzem, és a Bajorország szerte gyűjtött anyaggal a geretsriedi tapasztalatokat egybevessem, természetesen figyelembe véve a közösségen belüli különböző felekezetet, foglalkozást, nemet és korosztályt. Ennek érdekében lehetőség szerint részt vettem a geretsriedi ungarndeutschok közösségi ünnepein, kapcsolatrendszerüket vizsgáltam és megfigyeltem tárgyi környezetüket, táplálkozásukat. A kutatás lényegi kérdése tehát az volt, hogy a 300 éves magyarországi német-magyar együttélés alatt kialakult ungamdeutsch identitás és életmód, a kitelepítés után az új, tulajdonképpen idegen környezetben milyen elemeiben és milyen hatásokra, hogyan változott meg. Nagy általánosságban megállapítható, hogy az elemeire széthullt ungamdeutsch kitelepítetteknek az identitásukra vonatkozó önreflexiójuk, nagymértékben függ az idegenfoldre való kikerülésük élményeitől: a front elől menekültek-e, fogságból térteke vissza, mikor és mennyire embertelenül telepítették ki őket, milyen volt a befogadó környezet, stb. A Geretsrieden tömbben együtt maradt pusztavámiaknál viszont az ungamdeutsch identitás, az összetartozás biztonságos érzését nyújtotta az elmúlt több mint négy évtizedben és nyújtja ma is. Nem véletlen tehát, hogy egész Bajorországban csak Geretsrieden van ungamdeutsch hagyományőrző csoport (Trachtengruppe). Az ünnepeknek komoly jelentősége van a közösségben. Ezekre az ünnepekre - ha teheti - rendszeresen el is jár mindenki. A gyerekeket a szülők viszik el, az ifjúságnak pedig jó alkalmak ezek az ünnepek, hogy esetleg párkapcsolatot alakítsanak ki a legények a leányokkal, így lehet az ungamdeutsch közösségen belül a legegyszerűbben párt találni. 43
