Romsics Imre (szerk.): A másik ember. A Fiatal Néprajzkutatók III. konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1993. november 15-19. - Kalocsai múzeumi értekezések 1. (Kalocsa, 1994)
Lukács László: Bevezetés
Fiatal Néprajzkutatók III. Konferenciája hogy ismerjük és használjuk őseink tudását, empíriáját.” A közép-európai ember korábbi természetes életkörülményeit jól tükrözik Gunda Béla etnobotanikai és kulturális ökológiai szemléletű néprajzi tanulmányai. A fentiekkel azt is szeretném érzékeltetni, hogy a fiatal magyar néprajzkutatók olyan időszakban kezdték el szervezni konferenciáikat, s jutottak el a harmadik tanácskozásukhoz, amikor néprajztudományunk maga is súlyos kérdésekkel, többek között az önértékelés kérdésével küzd, s örvendetes, hogy mindezekre a fiatal néprajzkutató generáció is igen komolyan keresi a válaszokat. A konferencián elhangzott előadások és a belőlük szerkesztett kötet is ezt a törekvésüket jelzi. Nem előzmények nélküli fiatal néprajzkutatóinknak az a törekvése, hogy kutatásaik első eredményeiről konferencia és kiadvány formájában beszámoljanak. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem az 1970-es évek első felében két alkalommal is megrendezte a fiatal kutatók konferenciáját, ahol a tudományos diákkörökben működő egyetemi hallgatókon kívül a frissen végzett kutatók, doktoranduszok tartottak előadásokat. A konferenciáknak néprajzi szekciója is volt, s az elhangzott előadások az egyetem Studium című ifjúsági tudományos évkönyvében meg is jelentek. Érdemes megemlíteni a Debrecenben végzett néprajzosok találkozóit, amelyeket az 1970-es években, majd az 1980-as évek első felében minden esztendőben megrendezett a hallgatóság. A találkozókon előadást tartottak a hallgatók, a már végzett szakemberek, beszámolókat hallhattunk a jelentősebb terepmunkákról, külföldi utakról, tájékozódhattunk az álláslehetőségekről. Nagyszerű alkalom volt ez a már végzett, különböző néprajzi intézményeinkben dolgozó kollégák megismerésére, a velük való szakmai kapcsolat felvételére. A konferencián kívül a néprajz szakos hallgatók és a már végzett néprajzosok (öregfiúk?) közötti focimeccs, mindig jó hangulatú, humoros műsorral fűszerezett intézeti est, néha kirándulás is kapcsolódott a néprajzos találkozókhoz. Sajnálatos, hogy a debreceni hallgatóknak ez a nagyszerű rendezvénye az 1980-as évek második felére egyre jobban ritkult, majd napjainkra gyakorlatilag megszűnt. Nem vigasztalhat minket az sem, hogy egyéb néprajzi rendezvényeken úgyis gyakran találkozunk, mert ezekről éppen az egyetemi hallgatók és a fiatal kutatók hiányoznak. Ugyanakkor örvendetes, hogy napjainkra a néprajz szakos hallgatóság szakmai találkozói kiléptek a debreceni keretek közül. 1993-ban az erdélyi Illyefalván rendezték meg a Kolozsvári Egyetem néprajz szakos hallgatói a magyar néprajz szakos hallgatók egyesületének találkozóját a budapesti, debreceni, szegedi, pécsi és a kolozsvári diákok részvételével. 1994-ben a találkozót a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem néprajz szakos hallgatói rendezik. Napjainkra kitágult a világ, megteremtődött a szakmai együttműködés lehetősége a magyar nyelvterületen dolgozó néprajzkutatók számára. így lehettek jelen, számolhattak be kutatásaikról a kalocsai konferencián az erdélyi, vajdasági és a kárpátaljai magyar néprajz szakos hallgatók és fiatal kutatók. Napjainkra kitágult, megnövekedett a terep is a magyar néprajzkutatás számára. A magyar néprajzosok kutatnak Erdélyben, Moldvában, a Felvidéken, Kárpátalján, a Vajdaságban és Burgenlandban Ebből a munkából a néprajz szakos hallgatók, fiatal kutatók sem maradnak ki, akikről már évekkel ezelőtt azt hittük, hogy régen elszakadtak a tereptől. A Kalocsán hallott és ebben a kötetben olvasható előadásaikból az derül ki, hogy nagy 10
